Underestimated [Baekhyun FF]

하나

Ehhez a fanfictionhoz Spotify lejátszási listát is készítettem, amit megtalálhattok a Spotify profilomon, ukwonkook néven.  


Két év alatt az ember kiismeri magát a városban. Kivéve ha az a város Dél-Korea fővárosa, Seoul.
Amellett, hogy rengeteg szórakozási lehetőséget kínál, sok nehézséget is rejt magában.  Egyetem helyett a munkát választottam, és egy évig pincérnőként dolgoztam, majd további egy évig pultosként. Közben bevállaltam egy sminkes tanfolyamot is, amit egy hete sikeresen befejeztem. Ezután sminkes állás után kezdtem nézni, és szembe jött velem minden rajongó álom munkája. Az SM Entertainment sminkest keresett az EXO számára. Természetesen jelentkeztem a melóra, hiszen szükségem volt a pénzre, ráadásul ki ne ragadná meg az alkalmat, hogy a kedvenceit sminkelje? Remegő kézzel nyitottam meg az e-mailt, amiben az állt, hogy megkaptam a munkát. Csakhogy számomra ez sokkal több volt, mint egy munka. Ezután összecsomagoltam a minimális mennyiségű ruhámat, és már készen is álltam a beköltözésre.

Nagy levegőt vettem, mielőtt lenyomtam volna a kilincset, és besétáltam volna a hatalmas ajtón a tágas, steril, fehér térbe. Az SM Town székhelye. Óriási volt, és félelmetes. Először csak álltam egy helyben, és meg sem moccantam. Tudtam, hogy valakit értem küldenek, ezért igyekeztem nem idegeskedni.

 Éppen az üvegablakokon kifelé bámultam, ahogy a napsugarak csillognak a fák levelein, amikor cipősarkak kopogását hallottam. Azonnal a hang irányába kaptam a fejem, ahol egy igen elegáns, blézert viselő nőt láttam meg felém sietni. Gyorsan végigpillantottam a fekete bőr rövidnadrágomon és a fehér, lenge, kivágott pólómon, majd a bőröndömön. Sehol sem voltam ehhez a helyhez képest.

- Park Ji Woo. - hajolt meg a nő. - Te biztosan az új sminkes vagy.

- Melissa Taylor. - utánoztam le a mozdulatot. - Szólítson nyugodtan Mel-nek.

- Megmutatom neked a szobádat, Mel. - mondta, majd elindult a fehér folyosón, én pedig szorosan a sarkába szegődtem.

Irodák mellett mentünk el, egyesekbe be lehetett látni az üvegajtókon keresztül, másokba nem, voltak olyanok, amikben ültek, mások üresek voltak. Egy lift vitt fel minket két emelet magasra, majd amikor az ajtó kitárult előttünk, a látvány lenyűgöző volt.  A folyosón nyoma sem volt a hivatalos külsőnek, a padlót parketta borította, a falakon pedig oklevelek és képek lógtak.
Ji Woo megállt egy ajtó előtt, amire arany színnel STAFF felirat volt festve, majd egy kulcsot tartott felém, amit megköszöntem, és elvettem.

- Van saját fürdőszobád, konyhád és öltöződ. Rendezkedj be, aztán megmutatom a próbatermeket, az öltözőket és minden mást, amihez hozzáférésed van. Ha szükséged lenne akármire, tudod, hogy hol találsz. - zárta le, miközben a kezembe nyomott egy papírfecnit, rajta egy pár telefonszámmal, és hangul írással.

Az írásjeleket fürkésztem, miközben becsuktam magam mögött az ajtót, és azon nosztalgiáztam, hogy milyen régen is volt, amikor egyesével kellett kibetűznöm a szavakat. Aztán végre elszakítottam tőle a tekintetemet, és elém tárult a szobám. 

Az ajtó jobb oldalán egy hatalmas szekrény állt, a balon egy üres polc. Velem szemben egy hatalmas, kétszemélyes franciaágy helyezkedett el, aminek az egyik oldalán egy kis asztal, a másikon egy nagy lámpa állt. Az ággyal szemben lévő falat egész alakos tükör borította, és a szekrény mellől nyílt a fürdőszoba, valamint a konyha. Tényleg nem számítottam erre.

Elkezdtem kipakolni a ruháimat a szekrénybe, amivel tíz perc alatt el is készültem. Az üres polcot úgy határoztam, hogy könyvespolccá alakítom, és elkezdtem felpakolni rá a könyveimet. Ez már jóval tovább tartott, tekintettel arra, hogy a gyűjteményem elég sok darabból áll. Egy párnak még úgy sem maradt helye, hogy a polc magas volt.