Zene a mindenem...

🌸2.rész🌸

Mikor átöleltek, ösztönösen
belekönyököltem a hasába. Felsikoltott, így már megint minden szem rám szegődött. Jujj, de jó. Megfordultam és John volt az. De miért ölelt volna meg? Biztosan leakart fogni...megakart ölni, vagy megfojtani, vagy....inkább nem is gondolkozok tovább.
-John! Sajnálom!
-Semmi baj. Gondolom eléggé megijedhettél. De csak azt szeretném kérdezni, hogy suli után eljönnél-e velem meginni valamit?
-Bocsi, de...inkább nem. És ha jót akarsz magadnak, inkább kerülj. Higgy nekem. Nincs semmi, se senki sem, aki törődne velem a családomon kívül.-mondtam és mire befejeztem, megjött az osztályfőnök. Megbeszéltünk 1-2 dolgot. Például ebben az évben 3-szor megyünk 1 hetes kirándulásra...azt, hogy még hova, nem tudják. Elmondta az órarendet és az ülés rendet. Én Camilla mellé fogok ülni....Hurrá....Nagy nehezen végre kicsengettek. Lementem a büfébe és vettem egy finom, forró, citromos teát. Lassan kortyonként megittam, közben csatlakozott Camilla és dumáltunk. Nagyon örül annak, hogy változok. Bár én csak azt veszem észre, hogy kezdek megbízni Camille-ben. A suli végéig szerencsére eltudtam menekülni előle.
Hirtelen valaki megfogta a kezem és visszarántott.
-Hé! Mi lesz azzal az itallal?-kérdezte John
-Semmi. Nem is állapodtunk meg semmilyen italban! És ha hozzám mersz mégegyszer érni, esküszöm, hogy megbánod!-mondtam suttogva neki.
-És ha nem fogom megtenni? És ha megakarlak ismerni? Baj, ha szeretnélek egy kicsit kimozdítani a házból?-kérdezte és a szeméből kitudtam olvasni, hogy kiváncsi. De engem nem érdekelt.
-Holnap találkozhatunk a parkban. De csak egy séta! Semmi több! És nem mondod el senkinek! Értce vagyok?
-És ha én kiakarom kürtölni a világnak?-kérdezte és láttam, hogy magában röhög. Megforgattam a szemem és hazamentem. Mikor megérkeztem, senki se volt itthon. Gondolom anyáék elmentem közösen vacsorázni. Felmentem a szobámba. Megtanultam és mentem is aludni.