Zene a mindenem...

🌸9.rész🌸

Másnap az iskolába menet, összetalálkoztam pár, régi haverral. Az egyiket Barb-nak becézzük (=Barbie az igazi neve), a másik Tom, a harmadik... a harmadik Franceska. De ő szerencsére nem volt ott.
-Cső, rég láttalak.-pacsizott velem Tom.
-Ja, szia Am. Mizus veled?-köszönt Barb.
-Hali. Kössz jól. Veletek?
-Mi, mint mindig, megvagyunk. De inkább mesélj. Milyen az új osztály? Vannak helyes pasik? Úgy hallom a dögöske odajár...-mondta Barb.
-Ja... Tök jó.  Mindegyik pasi idióta, bár...mind1
-Na, bepasiztál, haver?-lökött meg Tom.
-De hülye vagy. -mondtam és löktem vissza.
-Ő mikor nem hülye?-mondta Barb, majd kitört belőlünk a röhögés. Észre se vettem, de ide értünk.
-Min szórakoztok ilyen jól?-kérdezte egy nagyon ismerős hang...Franceska...
-Én inkább leléptem.-súgtam oda a többieknek.
-Ne menj. Inkább maradj.-mondta Franceska. Mi meg csak néztük a kikerekedett szemeinkkel.
-Mivan? A múlt, az múlt. Felejtsük el. Kezdjünk új lappal. De most tényleg.-mondta Franceska. Nem akarom. De lehet megváltozott. Végülis...adhatok neki még egy esélyt.
-Figyelj, arra talán te is rájöttél, hogy ugyanolyan régi barátok, már nem lehetünk...de ezekre a napokra, talán, eláshatnánk a csatabárdot. De, amint vége, ezeknek a napoknak, nem fogjuk ismerni egymást, oké?-mondtam. Franceska, csak bólintott, majd kezet fogtunk.
-Ha nem bánjátok, bemennék az osztályba és leülnék egy üres helyre.
-Nem. Én is megyek.-mondta Tom.
-Oksi.-mondtam, majd bementünk és leültünk a helyünkre.

Az elkövetkezendő két napban, semmi izgalmas nem történt. Csak annyi, hogy suli után találkozgattunk és egyre jobban kezdtem lenni( persze a fejem is), és nagyon sokat hülyültünk. Velük, akár képes voltam visszamenni 3 évesnek. Jól éreztem magam velük

Végre eljött a várva várt nap. Indultunk fel New Yorkba...majdnem az egész suli jött. Csak a gimisek jöhettek. A vonaton én, Franceska, Barb és Tom ültünk egymással szemben. Sokat röhögtünk és gyúnyoltuk egymást. Úgy érzem, nem is tudok haragudni rájuk. Mondjuk csak Franceskára haragudtam. Végre megérkeztünk. Láttam, ahogy Camilla ugrál fel-le és Brian próbálja lenyugtatni őt. De John is ott volt. Mikor kiakartam menni. Tom hirtelen felkapott az ölébe.
-Toooooom. Tegyél leeeeer.-mondtam, majd csak röhögtünk. Mikor leszálltunk, elöl ment Franceska, utána Barb, utána mi Tom-al. Végre letett.
-Na végre, hogy letettél te idióta.😂 -momdtam és éreztem, hogy röhögnöm kell.
-Mond, hogy nem volt jó érzés?
-Nem.-mondtam
-Akkor ezt, most megérdemled.-mondta majd fellökött. Mi csak röhögtünk. Kinyújtottam a kezem, hogy húzzon fel, de inkább felém megrántottam és rám esett a szerencsétlen. Mindenki fulldokolt a röhögéstől. Kivéve persze a többieket. Camilla és Brian értetlenül néztek ránk, John arcán pedig csalódottságot és féltékenységet láttam az arcán. Nagy nehezen felálltam, majd odasétáltam hozzájuk.
-Bocsi az előzö jelenetért. Csak tudjátok...megőrült.
-Semmi baj-mondta Cami, majd a nyakamba borult. Következett Brian is.
-Örülünk, hogy itt vagy, csajszi.-mondta Brian és felborzolta a hajam.
-Ezért még kapsz, ugye tudod?-mondtam
-Tudom.-mosolygott önelégültem.
-Odamentem John-hoz de ő inkább hátar fordított és a szállás felé vette az irányt. Ez fájt.
-Mi rosszat csináltam?-visszafordultam és megkérdeztem.
-Nemtudom, de mindjárt kezdünk.-mondta Cami.
-Oksi, én előre megyek. Megnézem a többieket is.-mondtam, majd Tom-al megnéztük a helyet. Szabadtéri volt. Olyan, mint amikor karácsonykor, húsvétkor, nyáron szokott lenni. De körbe volt kerítve. Nemtudom, miért. És szinte tele volt. Mi? Volt egy képernyő, ami elkezdett visszaszámolni? Miért kezdődik ilyen korán? Felhívtem mindenkit, de senki se vette fel. A mi sulink nevét mondták be először....