Zene a mindenem...

🌸Kezdet🌸

Ma felkeltem és felöltöztem. Szokásos fekete cuccok, egy kis alapozó és a hajamat felcoffoztam. Miután kész lettem, lementem és megreggeliztem. Anyukámat sikeresen felkeltettem.
-Szia, kicsim! Hogy vagy?-kérdezte.
-Szia, anyu. Jól vagyok...Csak egy kicsit izgulok.
-Miért? Minden rendben fog menni! Ne izgulj!
-Tudom, csak, nem is izgulok, hanem inkább félek.
-Jajj, kicsim.-Idejött és adott egy puszit a homlokomra. Ahogy rámnézett...Láttam a szemében azt a pillanyatni reményt, hogy újra akarom kezdeni, de nem akarok. Félek. Nem akarok megint megszégyenülni. Nem akarok bízni senkiben. Legalábbis még nem. Elköszöntem anyuéktől és indultam a suliba. Felszálltam a buszra. Felhúztam a kapucnimat és beraktam a fülhallgatót. Éppen Got7 "Just right"-t hallgattam, mikor valaki megszólított.
-Hé! Figyelsz rám?-mondta egy srác, aki valamikor leült mellém.
-Szia. Te mikor kerültél ide?-kérdeztem a lényegre térve.
-Akkor nem is figyeltél.
-Miért figyeljek rád?
-Talán, mert új vagyok?-kérdezte, mire ledöbbentem. Nem is tudtam, hogy új diák jön a suliba.
-És ez engem miért érdekelne?-kérdeztem
-Mert az osztálytársad leszek?
-És?
-És?-mondta, mire akaratlanul is felröhögtem. Mindenki ránk szegezte a kíváncsi tekintetét.
-Te! Hogy csináltad?-kérdezte Alex, mire az új srác kérdőn nézett rá.
-Könnyen és egyszerűen.-mondta.
-Majd ezt késöbb megbeszéljük.-mire mindenki visszafordult.
-Josn vagyok.-nyújtotta a kezét.
-Én pedig titok.-mondtam, pont akkor amikor megállt a busz. Leszálltam a buszról és bementem az iskolába. Leültem a leghátsó padba és elkezdtem olvasni. Nemsokára megérkezett Camilla, a padtársam.
-Szia. Mizujs veled?-kérdezte Camilla
-Szia. Semmi. Éppen Vámpírnaplókat olvasok.
-Ahha...És milyen volt a szüneted?
-Jó. Neked?
-Nagyon lóóóóó(=jó)!!! Elmentünk Brazíliába RG versenyre és tudod hányadik letteeeeem?-kérdezte és éreztem, hogy felpörgött.
-Mond.-mondtam, mire kérdőn nézett rám.
-Mi történt veled?☺️ Eddig sose kérdeztél vissza!😃 Kezdesz megnyílniiiii?-mondta és én ejtettem egy molyost magamban.- Amúgy MI NYERTÜÜÜÜÜNK!-kiabálta.
-Gratulálok.-mondtam, mire csak mosolygott. Beszéltünk még egy-két dologról. Becsengettek...Mindenki beviharzott és "szerencsémre" John ült le elénk. Én vagyok az egész világ legszerencsétlenebb embere!