Zene a mindenem...

🌸1.rész🌸

Miután leült elém, bejött az osztályfőnököm és bemutatta az új srácot, aki most jött. Azt tudni illik a mi iskolánkról, hogy az általános iskola meg a gimnázium egybe van. Szóval, sajnos már vagy 8 éve itt rohadok ebben az osztályteremben. De térjünk is vissza a lényegre. Az osztályfőnöki órán, megtudtuk, hogy idén új osztályfőnökünk lesz Mr. Fell. Ennek mindenki nagyon örült. Legbelül én is örültem neki, hiszem ő a legjobb tanár ebben az iskolában. A következő órán megismerkedünk majd vele és mindent elfog mondani, amit tudni lehet erről az évről stb. Miután vége lett az órának, elmentem büfébe egy szendvicsért és vissza is mentem a tanterembe. Az asztalunknál ültek az úgymond "menő" srácok. Mikor megláttam őket, inkább ki akartam volna menni az udvarra, de Camilla éppen belém jött. A kávé, amit a kezében tartott az a pólómon landolt. A szendvics az a földön tiport. Mindenki rám szegezte a tekintetét. De én csak Camilla hangját hallottam, ami visszahúzott a Holdról, a Földre.
-Bocsssiiiiii, tényleg nem akartam! Úgy sajnálom!-dörzsölte a pólómat. Én inkább felkaptam a sulitákámat és kifutottam a lány WC-be. Átvettem a csere pólóm(mindig van nálam és ez nekem egy szokásom.!) Belenéztem a tükörbe és mintha láttam volna magamat kicsiként. Kis gyermekként. Amikor  futottam a mezőn és közben énekeltem. Amikor dalokat irtam. Amikor az oviban állva tapsoltak az előadásomra. Az nagyon jó érzés volt. Akaratlanul is kicsördültek a könnycseppjeim. Emlékeztettem, magamat, hogy el kell ezeket az emlékeket felejtenem. Soha nem lehetek énekes. Én egy nagy senki vagyok és ezt el kell fogadnom. Mondtam magamban és mire feleszméltem, sírtam. Gyorsan letöröltem a könnyeimet, felhúztam a kapucnimat és mentem is órára. Csöngetésre oda is értem. Mikor beléptem a terembe, éreztem, hogy a többiek elhalkulnak és engem néztek. Engem ez nem érdkelt. Ha ez nekik jól esik, essen jól, de akkor engem felejtsenek el!-Gondoltam magamban, mire valaki odajött hozzám és hátulról àtölelt.....