Amy egy olyan lány, akit a volt szerelme és volt legjobb barátnője átverte és megszégyenítette egy előadása közben. Azóta soha nem állt ki énekelni, nem bízott meg senkiben, bezárkózott. A mai napig... jött egy új diák, aki talán a következő nagy sz...
Vanessa egy késsel a kezében jött be. Jajj ne. Nincs nálam a zsebkésem!!! Mit akar csinálni? -Mit mondtam? Mit kap az aki belefurakodik más életébe?-kérdezte Vanessa -Ezt? -Ahhj...még fantáziája sincs...-aztán elkezdett felém jönni, majd valaki a torkához fogta hátulról a kést, addig hogy összefogja a két kezét, aztán eldobta a kést. -Ezt kapják azok, akik bántják a szeretteimet!-mondta majd bejöttek a rendőrök és elvitték. Szeretteiket? Vajon mit értett a szeretteik alatt? -Kö-kö-köszönöm.-mondtam, majd John határozott léptekkel jött felèm és és megcsókolt...Megcsókolt! Éreztem, ahogy az ajkaink egymáshoz simulnak. Melegség öntött el. Lehet, hogy mégsem vagyok egy mihaszna senki? Miután abbahagyta megszólalt. -Sajnálom, de nagyon megijedtem. Féltem, hogy valami bajod lesz...féltettelek. Nagyon.-mondta, majd megfogta a kezem és egymás szemébe néztünk. Majd bejöttek a szüleim. -Ezt titokban tudnánk tartani? Mindenki elött?-mondtam, majd bólintott és kiment. -Anyu, apu...-mondtam, majd hirtelen a nyakamba borultak. Furcsa érzés...ezt hívják..boldogságnak? Igen, ezt hívják bodogságnak. -Annyira, de annyira megijedtünk..mégis mi történt?-kérdezte apu. Mindenről beszámoltam nekik, de John-nal való történteket kihagytam. Beszélgettünk még egy kicsit és utána elmentek.
Másnap már ki engedtek kórházból. megbeszéltük a srácokkal hogy ma találkozunk. Délután kettőre már itt is voltak. -Sziasztok.-köszöntem. -Szia. Te hogyhogy állsz?-kérdezte Camilla. -Nem fogok, hanem én feküdni fogok és majd, csak néha, fogok felállni. Még, azért fáj a fejem.-mondtam, majd bejöttek. -Hűűű...mekkora ez a ház?-kérdezte John. -Nagy. Én az emeletem lakok, de most itt az előtérben kell dolgoznunk. Bekapcsoljak valami zenét?-kérdeztem -Igeeeeeeeeeen. A daydream-et!!! Létsziiiiiiiii!-mondta Camilla, majd bekapcsoltam azt a zenét. A dolgok elő voltak készítve. Leültem a kanapéra. Viszont nem sokat maradhattam ülve, mert szinte majdnem mindent rosszul csináltak. A modell az kész lett. Sok, sok vita után kész kett. Így nézett ki:
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Megvoltunk vele elégedve. Ki ne szeretné a fa házakat. Este 6 óra körül volt az idő, mikor végeztünk. Haza is mentek. John még ott maradt egy kicsit. -Te nem mész?-kérdeztem -Nem. Megvárom, míg elalszol.-mondta majd nyomott egy puszit a homlokomra. -De én fennt alszok. -Akkor felviszlek.-Felvett az ölébe és felcipelt. Beszélgettünk még egy picit, majd befeküdt mellém és a karjaiban aludtam el.
Reggel, mikor felkeltem, már nem volt mellettem. Gondolom, este hazament. És igen, hazament. Hagyott egy darab papír darabot, amin ez állt. "Még este elmentem, mert még nem pakoltam össze New York-ra. Sajnálom, hogy nemtudsz jönni...pedig jót szórakoztunk volna. Remélem, viszont, hogy Pénteken jössz a sulival. Puszillak: John" El is felejtettem New York-t...De jó lenne, ha én is elmehetnék. De sajnos, csak pénteken tudok menni. Iskolába, pedig már szerdán mehetek. Sajnos, a régi barátnőm osztályába kerülök. Jó lesz újra látni a régi haverokat, de Franceskát nem. Nagyon nem...
