Miért pont ő? (DRARRY)

2. FEJEZET

Lehajtott fejjel elindultam  a következő órámra amit pont Piton tartott így siettem mert leszedi a fejem ha elkések.

Mikor beértem a terembe Hermionék már bent ültek a helyükön. Én is leültem a helyemre ami a második sor szélén volt. Hamarosan megérkezett Piton is majd elkezdte az órát. Potterékre sandítottam akik buzgón figyelték Pitont-Stréberek.-gondoltam magamban.- Potter rám nézett olyan igazi "megöllek álmodban" tekintettel majd újra pitonra emelte a tekintetét. A "kedves" tanárunk egy olyan főzetről magyarázott amitől össze tudunk zsugorodni hangya méretűre. Nem nagyon figyeltem az órára mivel állandóan Potterre sandítottam. Rossz előérzetem volt. Éreztem, hogy baj fog történni, de nem velem. Potterrel. Biztos sokan tudják milyen az mikor egyről a kettőre elfog egy rossz érzés és nem tudsz tőle szabadulni. Csak ezen jár az agyad. Nekem is ilyen érzésem volt.

Miután vége lett az órának elindultam ki az udvarra a "barátaimmal", Potter, Hermione és Ron is kifelé tartott velünk együtt illetve még jó pár diák. A rossz előérzetem még mindig nem tűnt el ezért próbáltam Potter mellet maradni. Én sem tudom miért, de átmentem védelmezőbe és minden és mindenkit figyeltem nem-e fenyegetést jelent. Tisztára mint egy paranoiás! Ronék leültek egy padra és ott beszélgettek vagyis csak Hermionének járt a szája mint mindig. Leültünk a "barátaimmal" a mellettük lévő padra.

-Minek kell pont melléjük ülnünk?-Kérdezte Vincent.-

-Azért mert! Ne szólj bele!-Feleltem dühösen.-Ha valami nem tetszik el lehet menni!

-Jólvan.-Mondta majd felállt és elment egy szó nélkül, a másik is követte.-

-Jólvan menjetek! Nem fogtok hiányozni!-Kiáltottam utánuk, erre Hermionék  felém néztek.-

-Na mi van egyedül maradtál?-Szólt be Potter majd elkezdtek nevetni. Tudtam, hogy ezt most megérdemeltem. Mindig szekálom őket és ez ahhoz képest amit én csináltam édes kevés. Ahelyett, hogy vissza szóltam volna inkább elfordultam és a földet kezdtem el nézni. Ezután pedig minden nagyon gyorsan történt. Egyszer csak valami becsapódott Potterék irányába és mindenki elkezdett sikoltozni. Gyorsan megfordultam, hogy megnézzem mi volt az. Nagy volt a por így hát csak keveset láttam. Hermionék padjának az ülőtámlája szét volt törve mellette pedig egy kettétört varázsseprű volt. Két ember ájultan feküdt a földön. Kétségbeesetten áttörtem a tömegen, hogy megnézzem kik azok. Potter volt az egyik vérző fejjel.

-Jézusom Harry!-Kiáltottam majd felkaptam a kezembe és elkezdtem kivinni a tömegből mivel már kőrénk gyűltek. Meg sem néztem ki a másik sebesült. Csak is Harry számított. Még engem is meglepett mennyire kétségbe vagyok esve miatta. Még a szemembe is könnyek gyűltek.

-Tarts ki Harry !-Kiáltottam neki bár tudtam, hogy nem hall engem. Megérkeztek a tanárok is és odarohantak hozzám.-

-Mi történt?-Kérdezte McGalagony tanárnő.-

-Én sem tudom. Így találtam rá Potterre. Gyorsan segítség kell neki! Vérzik!-Mondtam idegesen remegő kézzel.

-Azonnal vigyék a gyengélkedőre!-Utasította McGalagony tanárnő a többi tanárt.-Addig én megnézem, hogy még vannak-e sebesültek!-Mondta majd már indult is.-

-Add ide majd én viszem!-Szólt oda nekem Piton majd kivette a kezemből Harryt.

-Rendben, köszönöm.-Mondtam majd követtem őket a gyengélkedőre.

Mikor odaértünk letették az egyik ágyra.

-Most menj ki míg stabilizáljuk az állapotát!-Szólt rám Piton.

-Renben...-Mondtam miközben letöröltem egy könnycseppet. Kimentem az ajtón majd leültem egy székre. Közben még hordták be mellettem a sebesülteket. Teljesen kétségbe voltam esve. Remegett a kezem és sírtam is. Akkor ott nem tudtam másra gondolni csak is Harryre.