Miért pont ő? (DRARRY)

19. FEJEZET

Harry szemszöge: 

Egy koszos pincében ébredtem, fogalmam nem volt, hogy hol vagyok. Rajtam kívül még további öt diák volt ott, és mind féltek. Pontosan viszont senki sem tudta, hogy mitől is kell félnie, ezt csak akkor tudtuk meg mikor egyszer kicsapódott az ajtó és belépett rajta az a beteg állat. Én tudtam előre, hogy baj lesz, és annyiszor figyelmeztettem mindenkit, hogy vigyázzon! Főleg Dracot. Megkönnyebbültem mikor láttam, hogy Dracot nem rabolták el, illetve egyik barátomat sem. Csak remélni tudtam, hogy biztonságban van.  A második napon már mindenki teljesen ki volt, hogy mi lesz velünk, pár lány még sírdogált is. Minél előbb ki akartam jutni és ebben segítségemre volt egy ott megismert nálam egy évvel fiatalabb diák, Chris Hendall. Kedves srác volt, bár kissé visszahúzódó, de ettől függetlenül jól kijöttünk egymással.

 -Mivel elvette a pálcáinkat, az nem lesz a segítségünkre, valahogy amikor bejön lekéne ütni és elszökni. Persze a megbukunk akkor lehet, hogy megöl minket.-Magyarázta Chris a sorokban ahova elvonultunk, hogy ne halljanak. Chris beletúrt a kissé hosszú barna hajába. Érezhető volt a feszültség mindenki közt. Ételt kaptunk, de inkább mondanám azt mosléknak, undorító volt. Egyszerűen annyira felfoghatatlan volt, hogy ez pont velem történik meg. Az első éjszaka amit a pincében töltöttem, Dracoval álmodtam. Együtt voltunk egy kis házba, idegeskedés nélkül, boldogan, összebújva az ágyban. Mikor felkeltem azt hittem ott lesz velem, de mikor tudatosult bennem, hogy nem, nincsen ott valahogy belül összetörtem és mozdulni sem bírtam. Féltem, hogy soha többet nem láthatom, és nem bonthattam neki el elégszer, hogy mennyire szeretem. És ki akartam jutni, mert nem érhetett így véget ez az egész. 

-De ha nem kockáztatunk lehet nemsokára halottak leszünk mind, nemsokára hoznia kell kaját, mivel már elfogyott. A terv a következő: Te megfogod azt a széket-Mutattam az előttünk lévő székre amin éppen egy eléggé rossz passzban lévő lány ült.-És még én lekötöm a figyelmét fejbe vágod jó erősen!  Utána pedig elszökünk a többiekkel együtt, értelem szerűen. Na, mit gondolsz?-Kérdeztem miközben beletúrtam a már száz fele álló hajamba.

-Rendben, jó tervnek tűnik, már csak az a kérdés, hogy a többieket beavassuk-e, vagy sem.-Felelte suttogva.

-Szerintem ne avassuk őket be, mert még a végén valaki elrontaná.-Már csak az hiányzott, hogy valami hülye miatt ne jussunk ki.  

-Igen, ebben egyetértek, és ha ki is jutunk, hogyan tovább?-Még egy igazán jó kérdés érkezett Chris-től. 

-Vissza kell jutnunk Roxfortba valahogyan. Csak az a baj, hogy fogalmam nincsen, hogy hol lehetünk...-Itt kezdett lefagyni a lelkesedésem, hiszen még az is benne volt a pakliban, hogy valami szigeten vagyunk vagy ki tudja.   

-Majd kiderül mikor kijutunk! Addig azon aggódjunk, hogy az sikerüljön.-Mondta Chris egy mosoly kíséretében, a sötétbarna szemében mindig ott csillogott a tűz. Egy igazi harcos volt, csak olyan sokan bántották életében már, hogy nem volt semmi önbizalma sem. Én is elmosolyodtam, az egészben ha látni kéne valami jót az Chris volt. Hiszen egészen jól összebarátkoztunk a pincében.-Idehozom a széket, mert látom a lány már elült máshova!-Felpattant a földről, leporolta a nadrágját és a székhez sétált. Gyorsan felkapta és odahozta majd rá ült.-Csak hogy ne vigyék el.

Kb két óra hosszát kellet várnunk mire nyitódott az ajtó. Idegesen néztünk fel, mikor belépett. Olyan igénytelen volt, koszos, mocskos, undorodtam tőle. Intettem Chrisnek, hogy kezdődik a játék. 

-Valamit szeretnék megtudni!-Mentem oda hozzá mire rám nézett. A többiek csak összekuporodva ültek/álltak a sarokban, és figyelték, hogy mit csinálok értetlen fejekkel. 

-Óóó, a drága Harry! Képzeld, ma érdeklődtek felőled, vagyis csak egy valaki érdeklődött a hollétedről.-Igazán meglepődtem azon amit mondott. Dühösen néztem a szemébe.

-Ki volt az?-Kérdeztem és szerintem látszott rajtam, hogy eléggé ideges vagyok már. 

-Draco Malfoy, volt olyan kedves és meglátogatott pár barátjával együtt.-Na itt szakadt le a pofám. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy Draco miattam bajba sodorta magát! Ezért dühös is voltam rá, nagyon is. Aztán pedig jött az újabb döbbenet ugyanis azt mondta, hogy a "barátaival", tehát Hermione és Ron is vele volt, vagyis én ezt vontam le belőle. Már nem volt időm válaszólni, ugyanis ebben a pillanatban Chris fejbe vágta a székkel. Szerencsére azonnal el is ájult. 

-Gyerünk, mindenki kifelé!-Kiáltott Chris a többieknek mire mindenki felpattant és kifelé kezdett futni.-Gyere Harry, menjünk!-Kezdett el húzni kifelé, mire feleszméltem a gondolataimból, gyorsan még elvettem John-tól a pálcáját és kifelé indultam. 

Felélre egy borzalmasan koszos és lepukkant szoba fogadott minket. A pince ajtót bezártam, hogy ha netán felkelne ugye ne tudjon kijutni. Kimentünk abból a szobából és egy eléggé nagy előtérbe értünk. Volt egy felfelé vezető lépcső is, és a kijárat is ott volt a lépcső mellett. Mikor a kijárathoz kezdtünk rohanni egyszer csak meghallottuk valakinek a röhögését fentről. És mikor megláttam ki az, azt hittem, hogy elájulok. Ron volt a lépcső tetején és boldogan nevetgélt. 

-Hova-hova?-Kérdezte miközben lefelé kezdett sétálni. 

-Ron, te mit keresel itt?-Kérdeztem, de mintha meg sem hallotta volna.  Ez nem az a Ron volt akit én ismertem, azt se tudta ki ő , csak annyit tudott, hogy Fermeus Johnt kell szolgálnia. És ezért még ölni is képes lett volna. Előkapta a pálcáját mire mindenki hátrálni kezdett.-Kérlek ne csináld ezt! Én vagyok az Harry!-Mondtam neki, de csak egy üres, érzéketlen tekintet nézett vissza rám. Könnybe lábadt a szemem. 

-Végetek van!-De mielőtt még bármit is tehetett volna már rá is küldtem egy lefegyverző bűbájt.

-Ideje mennünk.-Jelentettem ki és a kijárathoz mentem majd kinyitottam azt. Egy hatalmas erdő közepén voltunk. Chris mellém állt. 

-Na innen még érdekes lesz kijutni.