Miért pont ő? (DRARRY)

4. FEJEZET

Draco kiment az ajtón Harry pedig kinyitotta a szemét. Hallotta Draco minden szavát. Hiszen fent volt végig. 

Kilépve a gyengélkedőről az udvarra vettem az irányt, hogy kiszellősztessem a fejem.

Az udvaron még mindig nagy volt a kavalkád. Sok tanár kint volt és jó pár diák is. Miközben sétáltam az egyik pad felé maghallottam, hogy két lány összesúg mögöttem.

-Te hallottad, hogy Malfoy a karjaiban vitte ki Harryt a tömegből?-Na témánál vagyunk.-gondoltam magamban.-Hátra fordultam és feléjük vettem az irányt dühösen.-

-Jézusom, ez nagyon durva!-Mondta a másik lány a szőke haját csavargatva. Eléjük álltam ők pedig megszeppenve rám néztek.-

-Ha valami bajotok van azt mondjátok a szemembe és ne a hátam mögött beszéljetek!-Mondtam idegesen.-Megértettétek?-Meg sem tudtak szólalni. Beléjük fagyott a szó.-

-I-igen-Mondta végül remegő hangon az egyik majd kikerültek és sietős léptekkel elmentek. Én pedig elindultam ahhoz a padhoz ahol Hermionék ültek. Mikor odaértem láttam, hogy a pad már nincs széttörve, ugyanúgy állt mint a baleset előtt. Leültem rá, de mikor megláttam McGalagony tanárnőt az ajtó mellet állni rögtön felpattantam és odarohantam hozzá, hogy megkérdezzem, pontosan mi vagy ki okozta a balesetet.

-Jónapot tanárnő.-Köszöntem mikor odaértem.

-Önnek is Mr. Malfoy, miben segíthetek?

-Csak szeretném megkérdezni, hogy pontosan mi vagy ki okozta a balesetet?

-Egy diák jó ötletnek tartotta ellopni a testvére varázsseprűjét és úgy menni vele, hogy életében még egyszer sem repült.-A kezem ökölbe szorult.-Szóval egy ilyen seggfej miatt halt meg majdnem Harry! Csak tudjam meg ki volt és szarrá verem!-Gondoltam magamban.-Á! Még meg sem köszöntem, hogy segített Potternek! Büszke vagyok magára!-Mondta a tanárnő mosolyogva.-

-Köszönöm.-Mosolyodtam el.-És pontosan ki is volt az aki ezt csinálta?-Kanyarodtam vissza a témára. Hiszen megakartam tudni, hogy ki volt az a hülye, hogy szarrá verhessem.-

-Mr. Kalter volt az, de ne féljen-Fogta meg a vállam.-megkapta a méltó büntetését.-Felelte majd az órájára nézett.-Most mennem kell az órámra. Tényleg, magának nem kéne éppen azon lennie?

-De...-El is felejtettem, hogy órám lesz.-

-Akkor irány a terem!  A végét még elcsípheti! Na most mennem kell, viszlát!-Mondta majd elment. Én is bementem majd a már régen elkezdődött órámra vettem az irányt.-

Egy alapos fejmosás után amit a késés miatt kaptam leültem a helyemre majd unatkozva végig ültem a maradék negyed órát.

Óra után a lábaim automatikusan a gyengélkedőre vittek, hogy megnézzem Harry állapotát.

Belépve Hermionét pillantottam meg Potter ágya felett miközben beszélgetnek.-Szóval fent van.-gondoltam magamban. Gyomrom görcsbe rándult ahogy meghallottam Harry hangját. Elszégyelltem magam. Eszembe jutott az a lány akire rámutattam mikor Hermione kérdezte, hogy kiért vagyok itt. Odamentem az ágyához majd leültem mellé. Harry felém nézett én pedig belenéztem kék íriszeibe. Az a pár másodperc míg egymás szemeibe néztünk megszűnt minden körülöttem. Csak ő volt és én. Végül ő szakította meg a szemkontaktust.

-Na most megyek, majd még beszélünk!-Mondta Hermione majd felállt, biccentett egyet még felém és elment. Ezután kínos csend következet. Én sem szólaltam meg és ő sem. Izzadt a tenyerem és a pulzusom is felgyorsult mivel éreztem a tekintetét magamon.

-Miért?-Kérdezte végül Harry.-

-Mi miért?-Játszottam a hülyét miközben pontosan tudtam, hogy mire érti.-

-Miért segítettél? Azt hittem utálsz.-Nem tudtam a szemébe nézni.-

-Na látod ezt én sem tudom.-Feleltem lehajtott fejjel.-

-Gyere ide.-Mondta, én pedig értetlenül felnéztem.-

-Minek?-Kérdeztem alig halhatóan.-

-Csak gyere ide.-Felálltam majd remegve odamentem.- Annyira furcsán viselkedem a közelében... Mi van velem?-Gondoltam magamban.-Odaálltam az ágyához. Nem szólaltam meg.-

-Hajolj le.-Engedelmeskedtem. A még ép kezével odahúzta az arca mellé a fejem majd belesuttogott a fülembe.-

-Én sem tudom mit csinálok most...-Mondta remegő hangon és nyomott egy gyengéd puszit az arcomra. Elengedett én pedig felhajoltam. Egyszerűen fel sem tudtam fogni, hogy mi történt. Beletúrtam tökéletesen fésült hajamba majd egy szó nélkül elhagytam az épületet.