Miért pont ő? (DRARRY)

13. FEJEZET

-Rendben ott találkozunk.-Felelte majd gyorsan elterelte a témát a tanulásra. (Mi másra.) Harry ebből az egészből semmit sem vett észre, aminek természetesen Hermione örült a legjobban. 

Az órák unalmasan teltek el, semmi érdekes nem történt. Furán néztek ránk Harryvel, de nagyon nem érdekelt és szerintem őt sem. Már a könyvtárban voltam, és Hermionéra vártam, hogy megérkezzen, ami pár perc múlva meg is történt. 

-Na, szia.-Jött oda hozzám Hermione.-Mi újság?-Kérdeztem kedvesen.

-Semmi különös, meg most amúgy sem miattam vagyunk itt.-Feleltem vigyorogva.-Gondolom még nem tudja.-Céloztam ezzel Ronra.

-Ki nem tud, és mit?-Kérdezte tettetett értetlenséggel.

-Hermione, légy szíves ne játszd a hülyét. Pontosan tudod, hogy miről beszélek.-Mondtam neki mire lehajtotta a fejét. Pár másodperc múlva fel nézett rám könnyes szemekkel. 

-Hogyan is tudná?! Hiszen egy másik lánnyal van mostanában állandóan.-Mondta miközben le törölt egy könnycseppet az arcáról. Magamhoz öleltem pár másodpercre, hogy megnyugodjon majd vigyorogva rá néztem.

-Akkor már éppen itt az ideje, hogy megtudja!-Mondtam mikor elengedtem Hermionét.

-Ezt meg, hogy érted?-Kérdezte kissé ijedten.

-Úgy, hogy a mai nap folyamán el kell mondanod neki. Ha nem mondod el minél hamarabb akkor elveszíted, és azt nem akarod ugye?-Kérdeztem tőle.

-Persze, hogy nem akarom elveszíteni!-Vágta rögtön rá.-De nagyon félek elmondani neki.

-Én is féltem elmondani Harrynek az érzéseimet, de végül te bátorítottál rá fel, nélküled nem sikerült volna!-Mondtam neki biztatóan. Hermione nélkül tényleg nem sikerült volna. Nagyon sokat segített.-És most én fogok segíteni neked!-Mondtam ellentmondást nem tűrően.

-Olyan jó, hogy te itt vagy és segítesz.-Mosolyodott el.-És igazad van, ha nem mondom el neki az érzéseimet akkor elveszítem. Ma beszélni fogok vele, vacsora után!-Mondta csillogó szemekkel.

-Ez a beszéd! És ha bármi baj van, nyugodtan gyere hozzám.-Még egyszer megöleltem. Még engem is meglepett, hogy milyen közvetlen lettem vele. Harry csak jó hatással volt rám. Mosolyogva elengedtem.

-Rendben.-Felelte miközben kifelé indultunk a könytárból.

Harryvel kézen fogva indultunk vacsorázni és már meg sem lepődtem azon, hogy a fél iskola minket bámul.

-Mit beszéltetek Hermionéval?-Kérdezte Harry, én pedig hirtelen nem tudtam mit mondani. Hermione nem akarta, hogy Harry megtudja mert akkor valószínűleg elmondta volna Ronnak.-Draco! Kérdeztem valamit!-Mondta Harry kissé idegesen.

-Hermione nem akarja, hogy elmondjam és én tiszteletben tartom a kérését.-Feleltem nyugodtan.

-Mióta lettél te ilyen becsületes?-Kérdezte egy halvány mosollyal a  száján.

-Amióta csak te jársz a fejemben Potter.-Feleltem én is mosolyogva.

-Én meg az óta lettem ilyen bolond, mióta csak te jársz a fejemben Malfoy. -Mondta majd nyomott egy csókot az ajkamra.