Miért pont ő? (DRARRY)

20. FEJEZET

-Ideje mennünk.-Jelentettem ki és a kijárathoz mentem majd kinyitottam azt. Egy hatalmas erdő közepén voltunk. Chris mellém állt.

-Na innen még érdekes lesz kijutni.

Draco szemszöge: 

Több mint két óra hosszáig keresgéltünk már mire sikerült Hermionének találnia valamit. Az valami nem más volt mint egy kisebb térkép, az egészben az igazán furcsa az volt, hogy egyáltalán nme volt elrejtve.

-Ez lehet, hogy csapda.-Jelentette ki Piton vészjóslóan. Már kijöttünk a házból és a térképet nézegettük.-Gondoljatok csak bele, lehet direkt hagyta ott a térképet, hogy odamenjünk.-Tette még hozzá, egyet értettem vele, de az, hogy megtaláljam Harryt fontosabbnak bizonyult mint a saját testi épségem. 

-És mi van ha nem?-Kérdeztem miközben beletúrtam a hajamba.-Lehet Harryék ott vannak és már kitudja mit művelt velük! Nem álhatunk itt tétlenül, menjünk oda!-Nagyon ideges voltam már, olyan rossz volt az, hogy nem tudtam hol van az aki mindennél fontosabb volt nekem. Harry volt az egyetlen aki elfogadott olyannak amilyen voltam. 

-Mindenképpen odamegyünk, csak azért kell egy terv, hogy felkészüljünk minden eshetőségre.-Szólt vissza Piton mire bólintottam egyet majd már nyugodtabban odaálltam melléjük. A térképen ahol akkor voltunk ház melletti erdőt mutatta és kb a közepén egy kis faházat.-Szóval, ide kell eljutnunk.-Mutatott a faházra rá. 

-Csak el ne tévedjünk.-Sóhajtott Hermione egyet.-Akkor, induljunk is mielőtt még lemegy a nap!-Elkezdett az erdő felé gyalogolni majd mikor észrevette, hogy nem követjük hátranézett.-Csak nem gondoljátok hogy kocsival megyünk? Gyerünk szedjétek a lábatokat!-Intett a kezével mire mi Pitonnal csak száj húzva, de utána mentünk.  

A befelé vezető út gyalog ugyanolyan siralmas volt mint mikor autóval kellett mennem. Tiszta kosz voltam már és meg a tetejébe egyszer el is estem. 

-Itt jobbra!-Utasított minket Piton, majd hirtelen megállt meghallott valamit.-Mi volt ez?-Felnyújtotta az ujját, hogy maradjunk csendben és ne mozduljunk.-Halljátok?-Elkezdtem fülelni és én is hallottam a fa illetve levelek zaját ahogy valaki rá lép. De aztán egyre többet és többet halottam. 

-Mintha többen lennének.-Jelentettem ki miközben a pálcámat védekezően magam elé tartottam. 

-Gyertek, bújjunk el!-Mondta Piton miközben egy hatalmas kidőlt fa mögé rohant, rögtön utána szaladtunk és ott vártuk, hogy odaérjen/odaérjenek akiket halottunk. 

Harry szemszöge: 

Chrissel elől haladtunk a többiek pedig utánunk jöttek, sokszor hátra néztem, hogy mindenki megvan-e még. Együtt kellett maradnunk, hogy túléljük. Kb fél órája gyalogoltunk már, volt egy lány aki majdnem elájult, aztán őt egy srác a hátán vitte. Igazán jó volt nézni azt az összetartást ami köztünk volt. 

-Srácok, hallok valamit álljatok meg!-Kiáltott Chris mire mindenki megállt, sokan már akkor szaporábban kezdték el venni a levegőt ami teljesen érthető volt, hiszen mindannyian féltünk, csak valaki nem tudta leplezni.-Van itt valaki!-Mindenki elkezdett pánikolni.-Semmi baj! Nem bánthatnak minket!-Hát persze, hogy hazudott! Mind veszélyben voltunk, de ha az igazat mondta volna még nagyobb pánikot keltett volna, és azt senki sem akarta.-Szépen lassan tovább megyünk.-Chris tényleg igazi vezető volt. Nekem meg sem kellett szólalnom, végre nem volt az a csöndes, félős srác akit még a pincében ismertem meg. Pedig igazán kevés idő telt el azóta. Csendes léptekkel tovább indultunk, vigyázva hova lépünk. 

Draco szemszöge:

-Egyre jobban hallom a lépteket!-Mondta Hermione és az arcán látszódott, hogy minél jobban halljuk ő annál idegesebb.-Látok valakit!-Kiáltott mikor felnézett. Én is felnéztem majd Piton is követte a mozdulatot. 

-Egy csapatnyi gyerek...-Piton elgondolkozott majd egyszer csak felcsillant a szeme.-Ezke az eltűnt diákok!-Belém fagyott hirtelen a szó.

-Ott van Harry!-Hermione elkezdett feléjük rohanni mire azok ijedt tekintetekkel hátrálni kezdtem. Én is utána rohantam egyenesen arra amerre Hermione ment ugyanis én nem láttam a diákok között Harryt. Amint odaértünk Hermione a nyakába ugrott és én mikor megláttam majdnem elsírtam magamat. El sem akartam hinni, hogy újra láthatom, a szívem vadul kalapált a ruhám alatt.-Ron itt van?-Harry csak szomorúan megrázta a fejét, majd felnézett és végre meglátott. Olyan gyengéden nézett rám mint még soha senki sem. Nme is kellett több a karjaiba borultam és itt már nme fogtam vissza magamat. Sírni kezdtem, de azok örömkönnyke voltak.

-Annyira hiányoztál!-Mondtam miközben az arcát puszilgattam.-Nagyon-nagyon szeretlek!-Hosszasan megcsókoltam, a hajamba túrt és alig akart elereszteni.

-Én is nagyon szeretlek Draco! Azt hittem, hogy soha többet nem láthatlak!-Elkezdtek potyognia  könnyei mire újra magamhoz öleltem. 

Mindennél jobb érzés volt újra érezni az illatát és hallani a hangját. Az egész testem beleremegett apró csókjaiba. 

Nekem nála már nem is kellett több csak ő volt nekem és tudtam, hogy amíg élek szeretni fogom tiszta szívemből.