Miért pont ő? (DRARRY)

10. FEJEZET

.-Szeretlek.-Mondtam majd azonnal az ajkára hajoltam. Szenvedélyesen visszacsókolt miközben felállt, hogy egy magasságban legyünk. Beletúrtam a már amúgy is borzos hajába ő pedig átkarolta a derekamat. A háttérből kivettem pár ujjongást, de nem nagyon tudtam a külvilágra figyelni. Mikor elváltak ajkaink kissé lihegve Harry is megszólalt.

-Én is szeretlek! 

A teremben mindenki minket nézett amin nem csodálkoztam. Hiszen a két ősellenség megcsókolta egymást! Ez azért tényleg elég fura lehetett. Megfogtam Harry kezét majd kifelé kezdtem húzni.

-Hova megyünk?-Kérdezte Harry mikor kiléptünk az ajtón.-

-Ki az udvarra, a fánkhoz!-Feleltem majd elkezdtem szaladni. Harry szorosan mögöttem futott. Kiérve az udvarra hátranéztem, hogy bírja-e még. Láttam, hogy ott áll az ajtóban és majdnem kiköpi a tüdejét. Visszaszaladtam hozzá.

-Jól vagy?-Kérdeztem ő pedig rám nézett.-

-Jól vagyok csak nem vagyok hozzászokva a futáshoz.-Nevette el magát.-

-Akkor innen már gyalogolunk. Na gyere!-Utasítottam mire ő elkezdett tiszta erőből sprintelni az erdő felé.-Hát beléd meg mi ütött így hirtelen?-Kiáltottam utána nevetve.-

-Vitt a lendület!-Kiáltotta vissza nevetve. Utána futottam az erdőbe majd mikor utolértem a hátára ugrottam, megfogta a lábaimat én pedig átkaroltam a nyakát. Odahajoltam az arcához és nyomtam egy gyors puszit rá. Letett a földre majd megfordult, egy huncut mosollyal a szemembe nézett és átkarolta a nyakam.-Ejnye ejnye Draco, nem érzed már túlságosan is huncutnak magad a mai napon?-Kérdezte majd egy pimasz mosollyal az ajkamra hajolt. Visszacsókoltam, átkaroltam a derekát és még jobban magamhoz húztam. Érezni akartam az illatát és azt, hogy ott van velem.-Ez nem csak egy álom.-Mondogattam magamban, de még így sem tudtam elhinni. 

Mikor elváltak ajkaink csak szorosan átöleltem és nem akartam elengedni. Visszaölelt majd egy kis idő múlva gyengéden eltolt magától. (Még szerencse mert én úgysem tudtam volna elengedni.)

-El sem hiszem, hogy ez most megtörténik.-Csúszott ki a számon az igazság.-

-Mármint az, hogy mi most együtt vagyunk? Mert ha az akkor nyugodj meg, nem vagy egyedül.-Nevette el magát.-Gyere üljünk le, ne álljunk így itt!-Leült a fa tövébe törökülésben én pedig szorosan mellé ültem.-

-Szerinted mi lesz ha bemegyünk? Mármint mit fognak hozzánk szólni?-Kérdeztem egy kis félelemmel a szememben.-

-Ez egy jó kérdés. Gondolom három irányú lesz a dolog. Az egyik utálni fog ezért minket, más-más okokból, a másik az kedvelni fog minket az utolsó pedig le szarja ezt az egészet magasról.-Elnevette magát.-Remélem az utolsóból lesznek a legtöbben, nem mintha annyira érdekelne a többiek véleménye.-Mondta majd megrántotta a vállát.-

-Engem sem érdekel, hogy mit mondanak rólunk, mindenki azt pletykál amit csak akar. Örül a fejük, hogy van az unalmas életükben valami "izgalmas" -Tettem idézőjeleket a kezemmel. Harry bólintott egyet majd a combomra tette a kezét.-

-Szeretlek.-Mondta csillogó szemekkel.-

-Én is.-Feleltem majd ajkára hajoltam.-