Alone

#4

~Reggel~
Bűn tudatom volt azok miatt amiket tegnap Sara fejéhez vágtam ezért elhatároztam hogy ma beszélek vele és bocsánatot kérek. Végülis mégis csak ők mentettek ki abból a hülye intézetből és minden megadtak nekem amire vágytam. Csak én meg nem akartam elfogadni őket mert nem az igazi szüleim. Hát tudjátok mit kit érdekel szeretem őket és kész. És ezt Saranak is el fogom mondani.
Le is mentem a konyhába.
- Jó reggelt.
- Szia
- Öm Sara beszélhetünk a tegnapiról?
- Hagyd csak Mel megértettem nem vagyok az anyád nem szólok bele az életedbe.
- De nem Sara én sajnálom azért mondtam azokat mert dühös voltam.
- Tudom hogy úgy is gondoltad Mel.
- Jó igen egy darabig komolyan gondoltam de elgondolkodtam a dolgon és nem volt igazam ti mindent megtesztek értem, elhoztatok az intézetből és bármit megvesztek amit csak kérek. Én meg ilyen bunkó voltam veletek csak mert nem vagytok az igazi szüleim. De tudod mit ez engem már nem érdekel! Szeretlek titeket és ez a lényeg!
- Jaj Sara ne sírj! Valami rosszat mondtam?
- Jaj nem dehogyis. Csak olyan rég óta várjuk már hogy így állj hozzánk és ne utálja minket. És ma végre eljött ez a nap.
- Szeretlek Mel.- ölelt szorosan magához.
- Én is Sara. - öleltem vissza.
- Segíthetek főzni?
- Hogy fözzünk együtt? Az nagyszerű lenne.
Oda mentem és együtt főzzünk Sarával és közben minden féléről beszélgettünk. A suliról is a barátokról is a fiúkról is Bobról is meg még pár csajos témáról. Most végre volt egy ember akivel őszinte tudtam lenni és Eliza apukája jól mondta tényleg jó érzés volt. Lehet hogy adnom kéne egy esélyt Elizának.
Miután kész lett a kaja leültünk és megebédeltünk. Sarával megint csak ketten ettünk mert Bob valamiért megint nem volt otthon. Mostanában soha nincs itthon. Na mindegy. Ebéd utána felmentem a szobámba és most kivételesen nem zenét hallgattam a telefonomon hanem remixeket csináltam a gépemen.
- Mel jöttek hozzád.- kiabált fel Sara a szobámba.
Ki jöhetett hozzám? Hozzám nem szoktak jönni soha. Különös.
- Megyek már.
Gyorsan letettem a laptopot és lefutottam a konyhába.
A konyhában Eliza várt aki épp Saraval beszélgetett.
- Sziii aaa?
- Szia Mel. Bocsi hogy így váratlanúl át jöttem csak tudod egyedül vagyok otthon és apuval arra gondoltunk hogy ha itthon vagytok akkor át jövőt hátha jobban megkedvelsz.
- Öm okey gyere fel a szobámba.
Felindultunk a szobámba.
- Azta. Nagyon király a szobád.
- Köszi. Szóval én gondolkoztam és arra jutottam hogy lehet hogy adok neked egy esélyt.
- Komolyan?
- Igen és ha már itt vagy akkor ismerjük meg egymást és aztán lehet hogy ebből még kialakulhat egy barátság.
- Istenem de örülök.- ugrott a nyakamba Eliza.
- Na akkor most pedig mesélj magadról utána pedig én is magamról.
Eliza mindent elmondott magáról őszintén. Sok mindenben hasonlítunk amúgy és nem is olyan rossz arc. Lehet hogy ki fogunk jönni egymással. Miután én is meséltem magamról Eliza egy kicsit megvolt lepődve de mondtam neki hogy nem akarom hogy sajnáljon.
Utána pedig tök jól elvoltunk. Segített remixeket csinálni, hallgattunk együtt zenét és letöltöttem a facebookot hogy tudjunk beszélgetni ja és a  végén még párna csatáztunk is. =D
Este nálunk vacsorázott. Vacsi közben pedig ismerkedett Saravál.
Vacsi után jött érte az apukája.
Megbeszéltük hogy holnap elmegyünk együtt a Campónába.
- Látom végre szerettél egy barátot.
- Úgy néz ki igen. :)
Felmentem a szobámba és megnéztem a telefonomat. Jött egy értesítésem facebookon. Eliza ismerősnek jelölt. :) Elfogadtam a jelölést majd lefeküdtem aludni.