Alone

#40

~ Mel szemszöge ~

Sötétség............. 

Csak sötétséget látok... Ki akarom nyitni a szememet de nem tudom. Meghaltam volna? Nem az lehetetlen.. Hangokat hallok. Valaki közeledik felém. Egyre hangosabban hallom a lépteit míg végül meg áll az ágyam mellett. 

- Szia Mel. Azt mondták ha beszélek hozzád elvileg hallod szóval megpróbálom.

Shane! Shane az! Oh istenem Shane de hiányzott már a hangja. 

- Sajnálom. Sajnálom hogy nem tudtam időben segíteni. Be kellett volna rontanom a lakásba. Akkor most nem feküdnél itt. De én hülye nem rontottam be mert mi van ha azzal csak rontok a helyzeten. Pedig lehet hogy pont azzal segítettem volna. 

Nem Shane nem a te hibád!!! Ez annak az őrültnek a hibája! Te nem tehetsz semmiről! 

- Ha fel kelsz és esetleg haragudni fogsz rám én teljesen megértem. 

Nem nem fogok mondom hogy ez nem a te hibád!! Ahhj miért nem hallasz engem....

- Elnézést hogy megzavarom de vége a látogatási időnek.

- Rendben máris megyek..

- Minden nap be fogok jönni hozzád amíg fel nem kelsz. Mert erős vagy és fel fogsz kelni! Én hiszek benned. Nagyon szeretlek Mel. 

Fel akarok kelni! Meg akarom ölelni és elmondani neki hogy ez nem az ő hibája és hogy én is szeretem! De nem megy..... Egyszerűen nem tudom kinyitni a szemem...... Az ajtó nyílik Shane pedig távozik rajta. Én pedig megint itt maradtam egyedül a sötétségben.....

~ Shane szemszöge ~

- Nah mi volt?

- Kómában van. 

- Oh istenem. Van rá esély hogy felkel?

- Kevés de én hiszek benne.... Beszéltem hozzá. Azt mondták az orvosok hogy elvileg hallja. 

- És mit mondtál neki?

- Hogy sajnálom ezt az egészet. Hogy miattam most ott kell feküdnie és ki tudja hogy mikor fog felkelni ha egyáltalán fel kell. 

- Shane miért lenne miattad?? Ez hülyeség!!

- Nem nem az! Miattam van!! Mert nem rontottam be abba a rohadt házba mert rád hallgattam!! Pedig ha berontottam volna akkor lehet hogy meg tudtam volna akadályozni ezt az egészet. 

- Nem tudtad volna. Kés volt nála Shane. Csak neked is bajod esett volna.

- De akkor velem foglalkozott volna és nem bántotta volna Melt és pedig jobban elbírtam volna vele amíg jönnek a rendőrök.

- Jó de az is lehet hogy akkor most mind a ketten ott feküdnétek érted?!

- Én értem! Te nem érted amit én mondok! De mindegy hagyjuk is,

- Jó szerintem is.

- De annyit még mondok hogy igazad van nem csak az én hibám..... a tiéd is mert te mondtad hogy ne menjek be ha nem szólsz bele akkor bementem volna csak én hülye hallgattam rád.

- Nah jó elég!! Ha hibáztatni akarsz valakit akkor hibáztasd azt az elmebeteget aki bántotta Melt és aki miatt most bent van a kórházban. Mert miatta van bent nem miattunk!!! 

- Abby állj meg! Most hova mész?

- El innen. Nem vagyok kíváncsi a hibáztatásaidra meg az ordibálásodra. Majd jövök szia!

----- Becsapódott az ajtó ---------

- Szia...........