Alone

#37

-Szia Mel. Szóval te vagy Sara nevelt lánya. Hát ekkora pekhet. De nyugi kislány ez nem áll a kapcsolatunk útjába.
Jasper közelebb jött és elkezdett simogatni.
- Hagyj már békén!
- Héj héj nyugi. Sarának nem kell megtudnia hogy mi van köztünk.
- Semmi! Az ég világon semmi nincs köztünk. Örülnék ha végre békén hagynál és elengednéd a kezem.
- Még hogy semmi. Mel ez egy csodálatos szerelem kezdete. Az évek nem számítanak.
- Dehogy fhúj. Én Shane el járok. Engedj már el!
- Sajnálom de azt nem tehetem.
Jasper egyre közelebb jött hozzám nagy vigyorral az arcán erre én pofon vágtam.
- Nah ezt nem kellett volna!
Elkezdte még erősebben szórítani a kezem.
- Auu. Engedj el ez fáj!
- Oh szóval engedjelek el?
- Igen!!
- Hát jó legyen ahogy akarod.
Megragadta a másik karomat is és neki lökött a falnak én pedig nagy koppanással a földre estem.
Megindult felém. Megemelte a kezét és...............

Sírva ébredtem. Felültem az ágyban és csak sírtam. Csak egy álom volt. Csak egy álom volt. Csak egy álom volt. Próbáltam nyugtatni magamat.
Kinyílt az ajtó.
- Neh hagyj békén. Kérlek hagyj békén.
- Mel Mel nyugi csak én vagyok az Shane. Semmi baj.
- Shane!
Felugrottam az ágyból és egyből oda futottam hozzá. Átölelt én pedig kezdtem megnyugodni. Az ölelése biztonságot éreztetett velem.
- Minden rendben van?
Jelent meg Abby is az ajtóban.
- Igen csak Mel rosszat álmodott.
- Mit álmodtál.
- Jasper..... Jasper itt volt. Elkezdett simogatni én ellenkeztem és pofon vágtam erre kiakadt és neki lökött a falnak én a földre zuhantam és és meg akart ütni.
Miután ezeket mind kimondtam elkezdtem remegni.
- Nyugi itt vagyok. Nem lesz semmi baj. Csak egy álom volt. Nem hagyom hogy bármi ilyen történjen.
- Köszönöm Shane. Köszönöm. Nagyon szeretlek.
- Én is.
- Ő bocsi hogy meg zavarom a szerelmi enyelgést de ki az a Jasper?
- A pasi a Duna partról.
- Jah. És honnan tudod a nevét?
- Onnan hogy tegnap találkoztam vele.
- Te jó ég mégis hol? Hogy talált meg?
- Tulajdonkáppen én találtam meg őt.
- Várj ezt most nem értem.
- Jasper Sara új pasija.
- Hogy mi??? Úr isten. Hát ez már nekem is túl sok. El tudom képzelni akkor te mit érezhetsz.
- Hát igen. Ez az amire mondtam tegnap hogy majd ma elmondom.
- Így már értem hogy miért nem volt már erőd tegnap elmondani.
- Tudjátok mit? Hogy elfelejtsük legalább egy kis időre ezt a sok szörnyűséget elviszlek titeket valahová.
- Mégis hová?
- Nyugi hugi majd megtudjátok most öltözzetek fel reggeli aztán go.
- Hát jó én benne vagyok.
- Nah jó én is. De azért igazán elmondhatnád hova megyünk.

Gyorsan fel is öltöztem majd lent megreggeliutünk Abbyvel míg Shane tervezte a meglepinket.

- Nah mehetünk?
- Én készen vagyok.
- Én is.
- Király akkor induljunk.

Beültünk a kocsiba és mentünk is. Kb fél óra múlva meg is jöttünk.

- Kiszállás hölgyeim megjöttünk.
- Hova hoztál minket?
- Hát drága hugicám ez a hely nem más mint egy vidám park.
- De itt nincs senki...
- Igen mert nemrég bezárták. De ez benne a buli. Hogy csak a miénk. Mindent kipróbálhatunk és ráadásul ingyen.
- Nah jóóó.
- Most miért Abby? Nekem tetszik.
- Jó végülis jól hangzik csak sajnálom a vattacukrot. A végén mindig azt ettünk.
- Nyugi talán még az is megoldható.- kacsintott Shane.
- Oh így már tökéletesen hangzik.
- Na ugye. Gyerünk befelé.

Bementünk a vidám parkba és kipróbáltunk mindent. De tényleg mindent. Voltunk óriás keréken, hajókázáson, körhintán, céllövöldén amin Shane eltalálta az összes pálcát így kaptam tőle egy cuki maci Abbynek pedig adott egy rókát így megtudtam hogy az a kedvenc állata.

Nagyon jól éreztük magunkat és annyit nevettünk. Tényleg sikerült minden problémát elfelejteni egy időre. Nagyon megszerettem ezt a helyet és azt a két embert aki itt állt mellettem,akikre tényleg jóban rosszban számíthattam, akiket érdekel az életem és tényleg szeretnek engem. Mellettük önmagam vagyok és bolodog. Végre találtam kettő olyan embert is akiért megéri élni. És nem akarom elveszíteni őket soha.