Alone

#22

Reggel 10 körül ébredtem fel. Elmentem mosakodik majd lementem a konyhába.
- Jó reggelt.
- Szia Mel. Gyere kész a reggeli. Palacsintát sütöttem. Tudom hogy mennyire imádod.
- Köszönöm. Hmm nagyon jól néz ki ahw és nagyon finom is. Milyen régen ettem már palacsintát. Van itthon nutella?
- Persze hogy van. Tessék.
- Köszi. Nutella nélkül nem palacsinta a palacsinta. 😋
- És hogy aludtál?
- Jól bár kicsit fura volt hogy már itthon vagyok és nincs itt Abby.
- Hát igen de hamarosan újra ez lesz a megszokott.
- Igen.
- Ahj úgy örülök hogy végre itthon vagy.
Sara oda jött hozzám és szorosan át ölelt.
- Köszönöm a reggelit nagyon finom volt. Viszont akkor én most felöltözöm és at megyek Elizához.
- Persze menj csak.
Felmentem a szobámba és magamra kaptam a holdas pólómat egy koptatott farmerral.
- Akkor majd délután jövök szia.
- Szia. Érezd jól magad.
El gördeszkáztam Elizáék házához majd bekopogtam az ajtón.
- Jó napot.
- Mel. Hát te mit keresel itt? Kiengedtek a kórházból?
- Igen még tegnap.
- Eliza biztos nagyon fog örülni gyere csak be.
- Eliza vendéged jött!
- Dylan az?
- Nem.
- Akkor?
- Gyere le és megtudod.
- Ahj de apu készülnöm kell mert mindjárt jön Dylan szóval akkor bárki is az jöjjön fel. Persze csak ha lány.
- Hát hallottad Mel akkor menj csak fel.
- Rendben.
- Szia.
- Mel. Jézusom Mel hát te?
Eliza amint meglátott egyből a nyakamba ugrott. 😆
- Tegnap kiengedtek.
- Ahw de jó. Végre. Akkor hétfőn jössz is már suliba ugye?
- Ahham. Sok változás van a suliba?
- Hát öm igen eléggé sok idő közben én sok mindenkivel jóba lettem. Elég sok mindenkivel.
- Vagyis ha úgy vesszük tök menő lettél a suliba?
- Ahham. És mivel a BFF em vagy ezérr te is az leszel.
- Én menő? És ennyire ismert? Hát nem hiszem. Én soha nem voltam olyan fajta.
- Igen tudom. Mert eddig nem is akartál olyan lenni vagy ha akartál is akkor nem volt rá lehetőség de most van. Szóval dönthetsz szeretnél vagy nem??
- Hát ööö nem tudom. Megpróbálhatjuk.
- Király. Viszont ha nem haragszol akkor most készülődök de addig beszélgethétünk.
- Oké. Amúgy ki az a Dylan??
- Jah hát igen ő a pasim.
- Á és nem akartad esetleg valamikor említeni nekem???
- Bocsi. Gondoltam majd ha haza jössz elmondom.
- Hát oké.
- Ja és am van egy lány a suliba akivel még tök jóba lettem neki majd bemutatlak.
- Oké.
- Tök jó fej meg minden. Mostanában vele voltam. De nyugi attól még te ugyan olyan fontos vagy nekem.
- Oké.
- Abby megjött Dylan.
- Okés. Máris megyek.
- Hát öm bocsi de most mennem kell. Akkor max majd holnap talizunk vagy majd a suliba.
- Oké szia.
Lementünk a földszintre. Dylan ott állt és Eliza apukájával beszélgetett. Ismerős volt nekem. Asszem a suliba jár.
- Szia Dylan vagyok.- nyújtotta felém a kezét.
- Szia Mel.- ráztam vele kezet.
- Te vagy Mel? Eliza sokat mesélt már rólad. Ismerős vagy nekem.
- Asszem egy suliba járunk.
- Ja igen persze. Hisz Eliza osztály társa vagy. Én is oda jártam.
- Mehetünk?
- Persze kicsim.
- Hát akkor szia Mel. Viszlát.
- Szia Mel akkor majd beszélünk. Szia apu majd jövünk.
- Sziasztok.
- Hát azt hiszem akkor én is megyek.
- Maradhatsz nyugodtan.
- Á nem köszönöm. Inkább haza megyek. Viszlát.
- Szia Mel. És tegezz nyugodtan.
- Rendben akkor szia.
Kicsit rosszúl esett hogy Eliza nem nagyon törődött azzal hogy haza jöttem. Azt hittem órákig fogunk beszélgetni meg programokat tervezünk. De hát mit is vártam. Hisz egy jó ideig nem voltam itt neki pedig addig kialakult egy másmilyen élete. Amibe bárminnyire is fáj én még nem vagyok benne. De remélem majd sikerül beilleszkednem ebbe az új szituba.
- Szia Sara.
- Szia Mel. Hát te hogy hogy ilyen korán? Azt hittem legalább olyan estig tert majd a pletykálgatás.
- Hát én is azt hittem de Eliza ma nem ér rá randija van.
- Áh értem. Ne aggódj veled is fog törődni. Minden vissza fog térni a régi kerékvágásba pár apró változással.
- Hát remélem. Most felmegyek ha nem baj.
- Persze menj csak.
Fent egyből ledőltem az ágyra és elkezdtem zenét hallgatni. Féltem hogy már semmi sem lesz olyan mint eddig és hogy elveszítem Elizát. 😢