Alone

#30

~Mel szemszöge~
- Szóval. Ugye mikor hozzátok költöztem mondtam neked hogy Bob megölt egy embert és ezen vesztünk össze Sarával.
- Igen.
Lehet hogy még sem jó ötlet elmondani. Mivan ha ezek után már esélyünk sincs a békülésre? De már bele kezdtem szóval most már kénytelen leszek be is fejezni.
- Hahó Mel.
- Az az ember az anyukád volt. 😞
- Tessék? Nem nem biztos hogy nem. Anyát nem most ölték meg de Bob ot most tartóztatták le. Hazudsz.
- Nem Eliza. Sajnos ez az igazság. Igen Bobot most tartóztatták le mert most jöttek rá hogy ő volt. Sajnálom....- Láttam Eliza arcán hogy nagyon megrázta a hír. Dühös volt és szomorú. Én pedig nem tudtam mit tehetnék.
- Oh istenem de hülye vagyok. Kezd össze állni a kép. Hát persze! Hogy eddig miért nem esett le. Mikor felhívtak minket hogy elkapták anya gyilkosát te akkor állítottál be hogy össze vesztél Sarával mert Bob megölt egy embert. Egy embert aki az anyám volt. A te nevelő apád elvette az én anyám életét. Tudod te mit jelent ez?!!!!
- Eliza én tényleg sajná....
De nem hagyta hogy befejezzem a mondatot.
- Nem érdekel a sajnálatod. Utállak Mel. Sőt gyűlöllek. Elvettétek tőlem az anyámat. Az egyik legfontosabb embert az életemből érted! Elmehetsz a francba Mel Rouven.
- Eliza ha akarod még százszor elmondom hogy sajnálom, de én nem tehetek róla nem én tettem hanem Bob.
- Nem érdekel! A te nevelő apád. Ugyan úgy közöd van hozzá mint neki. Szóval ha kijöttél a kórházból kérlek ne gyere vissza a lakásba. Nem akarlak többet látni. A cuccaidat pedig  majd apa behozza.
- Miért csinálod ezt?
- Én... Én nem tudom.... Nem tudom feldolgozni ezt az egészet.... Nekem ez nem megy!!!
- Ne csináld ezt! Kérlek ne hagyj egyedül.
- Sajnálom Mel.......... Sajnálom... 😢
Ezzel kiment az ajtón otthagyva engem teljesen egyedül. És megint ott vagyok ahonnan indultam.
Nincs családom.
Nincs otthonom.
Nincsenek barátaim.
Mit fogok én most csinálni? 😔

~Eliza szemszöge~
Kirontottam a teremből. Apa ott ált a kávés automata előtt és itta a kávéjat.
- Menjünk. Kérlek menjünk és soha többé ne jöjjünk vissza.
- Mi történt?
- Az történt hogy Bob megölte anyát. Érted ő volt. A legjobb barátnőm nevelő apja. Jah bocs csak a volt legjobb barátnőm.
- Mi tényleg Bob volt?
- Igen.- láttam apán hogy nem lepődőtt meg és nem akadt ki annyira mint én.
- Te tudtad!!! És nekem nem mondtad el. Hát kössz jó apa vagy mondhatom.
- Eliza várj már!
- Nem gondolod hogy jogom van tudni? Hisz mégis csak az anyám volt.
- Én csak nem akartam hogy ez legyen belőle. Tudtam hogy Melt hibáztatnád és nem akartam elrontani a barátságotokat ezzel.
- A bárátságunk így is el volt romolva ez még csak rá tett még egy lapáttal.
- Sajnálom... Tudod hogy nekem mindennél fontosabb vagy. Kérlek ne haragudj rám.
Nem akartam ilyen könnyen megadni magam,de nem bírtam tovább. Hozzá bújtam apához és elkezdtem sírni.
- Csssh semmi baj. Minden rendben lesz. Gyere menjünk haza késő van már.
- Jó menjünk.- szipogtam.
- Holnap tartsunk apa lánya napot?
- Az jó lenne. 🙂
- És hova mennél szívesen? Mehetünk bárhová ahová csak szeretnél. Csak jobb kedved legyen.
- Mit szólnál ahoz ha elmennénk reggel a Starbucks ba innánk egy kávét majd utána elmennénk shoppingolni úgy is kell pár új ruha és neked se ártana valami váltás. Aztán ebédre egy Meki vagy Sushi.
- Szép kis napi program. Én benne vagyok.
- Király. Jah amúgy Mel cuccait is be kéne majd hoznod. Elküldtem a lakásból és mondtam neki hogy majd behozod.
- Jó. Holnap este behozom a cuccait.
Beültünk a kocsiba és már mentünk is haza.