Alone

#14

- Jó reggelt.
- Önnek is. Mit keres itt?
- Jöttem cserélni a kötésedet és hozdtam a reggelidet.
- Oh köszönöm.- oda nyújtottam felé kezem hogy lecserélje a kötést.
- Reggeli után menned kell a pszichológushoz.
- Ahj ne már.
- De muszály lesz. Én foglak oda kísérni.
- Jó rendben.
- Na én megyek. Akkor majd jövök szia.
- Viszlát.
- Ja és tegezz kérlek.
- Rendben.
A reggeli nem is volt olyan rossz. Vajas kenyér volt sonkával. És szerintem finom volt. Amúgy annyira nem rossz itt mert az ápolónő tök kedves. A reggelit meg ezeket behozzák és figyelnek rám. Hogy jól vagyok e. Csak annyiból nem szeretek itt lenni hogy egy kicsit az intézetre hasonlít és egyedül vagyok. Szerintem sokkal jobb lenne az egész ha lenne egy szoba társam. Efelől majd megkérdezem a nővért. ;)
Olyan 15 perc múlva megjelent az ápolónő és elindultunk a pszichológushoz.
- Öm kérdezhetek valamit?
- Persze mond csak.
- Szeretnék egy szoba társat. Lehetne róla szó?
- Hát igazából eddig a karod miatt nem raktunk melléd senkit. Féltünk hogy lesznek még ilyen hajlamaid. De ha javulást látunk nálad és a pszichológus is jókat mond akkor igen lehet róla szó.
- Rendben.
- Állj. Itt az ajtó. Sok sikert. ;)
- Hát kösz.
Félve szinte már reszketve beléptem az ajtón nagyon nagyon lassan.
- Jjjóóó napppot.
- Szia. Gyere nyugodtan. Nem kell tőlem félned.
A pszichológus egy fiatal srác volt. Igazából tök helyes volt. Jaj ne én ilyeneket soha nem gondoltam még.
- Hahó.
- Bocsánat kicsit elgondolkoztam.
- Semmi baj kérlek ülj le.
Oda mentem és leültem az előtte lévő székre.
- Tehát akkor fogjunk is hozzá. Shane vagyok. Én foglak kezelni amíg a kórházban vagy.
- Én pedig Mel. És csak a kórházban?
- Igen utána már nagy valószínűséggel nem kell járnod hozzám. De ha esetleg még sem úgy alakulnak a dolgok akkor lehet hogy be kell járnod hozzám.
- Értem.
- És miket szeretsz csinálni Mel?
- Ö imádok zenét hallgatni. Vagy remixeket csinálni. De ez miért is fontos?
- Ennyi? Ma még csak ilyenekről fogunk beszélni hogy egy kicsit jobban megismerjük egymást és bízz bennem.
- Rendben. Igen kb ennyi. Ja meg szeretek Elizával és Sarával shoppingolni.
- Ök a barátaid?
- Eliza a legjobb barátnőm. Sara pedig a nevelő anyám.
- Aham. Értem. Az jó ha kijössz a nevelő anyáddal. És Elizán kívül vannak még barátaid?
- Nincsenek.
- Miért?
- Mert azelőtt soha nem akartam barátokat mert féltem hogy megbántanak és ez lesz belőle.
- De Eliza mégis a barátnőd.
- Igen mert vele más volt. Ő küzdött a barátságomért a többiek meg leszartak és gúnyóltak a suliba.
- És mióta jóban vagytok jobb a helyzet?
- Igen azóta nem gúnyolnak a suliba. És van egy ember akire számíthatok és mindent elmondhatok neki.
- Mhm. De neki vannak más barátai is nem?
- Igen. Sok barátja van a suliba. De a legjobb barátja én vagyok.
- Értem és nem szoktál féltékeny lenni?
- Nem most először voltam az.
- Rendben köszönöm a válaszaidat. Remélem tényleg őszinték voltak. Mára ennyi. Holnap találkozunk.
- Igen őszinték voltak. Szia.
Mikor kimentem az ajtón az ápolónő már ott várt rám.
- Te egész végig itt voltál?
- Nem az előbb jöttem vissza.
- Ja rendben.
- Na milyen volt?
- Nem is volt olyan rossz mint amilyenre számítottam.
- Na ennek örülök.
Mire vissza értünk a szobámba már ebéd idő volt. Az ebéd paradicsom leves volt. A második pedig. Rízs és sült hús. Megettem mindent. Délután bejött hozzám Sara és Eliza is. Örültem neki hogy bejöttek. Viszont mondtam nekik hogy nem kell minden nap mert tudom hogy azért elég nagy fáradtság ide minden nap bejönni főleg Elizának suli után. Meg ugye sok benzin is.
Először ellenkeztek. De végül bele mentek.
Este még hallgattam egy kis zenét majd elmentem fürdeni. Ja amúgy volt tv a szobámban szóval azt bekapcsoltam. Néztem egy kicsit majd meguntam ezért kikapcsoltam és lefeküdtem aludni.