Alone

#10

~Reggel~
Mikor fel keltem Eliza már nem volt mellettem. Megijedtem hogy most én aludtam el és ő direkt nem keltett fel de rá néztem az órára és még csak 6 óra volt. Kikeltem az ágyból felöltöztem majd elindultam a konyha felé hátha ott van.
- Jó reggelt.
- Jó reggelt. Szegény Elizát megint ott hagytad?
- Nem. Most ő hagyott itt engem. Mikor felkeltem nem volt már a szobába. Azt hittem hogy itt van a konyhába de hát itt sincs.
- Én se láttam. De szerintem nézd meg a könyves szobában. Van mikor szeret oda elvonulni egyedül. Olyankor ott olvas vagy rajzol vagy csak zenét hallgat.
- De azt a szobájában is tud nem?
- Igen de mikor a könyves szobába megy az azt jelenti hogy egyedül akar lenni. Az egy jel nekem hogy ne menjek utána. Ha meg a szobájába van oda be szoktam néha menni. De ez az ő privát szobája tele az ő könyveivel rajzaival és cd ivel.
- Aha értem. És baj lenne ha én utána mennék.
- Szerintem most az egyszer nem. Gyere megmutatom hol van.
- Köszönöm.
- Az lesz ott jobbra.
- Rendben köszönöm.
- Én addig befejezem a reggelit. Utána gyertek enni.
- Oké.
Kip-kop
- Gyere be.
- Szia
- Szia Mel hát te?
- Apukád mondta hogy szerinte itt lehetsz és gondoltam ide jövök hozzád.
- Ja rendben. Nem mondta hogy ez milyen szoba?
- De mondta hogy ide szoktál jönni ha egyedül akarsz lenni. De azt mondta hogy majd mi megbeszéljük hogy mi hogy legyen. Mivel engem ott hagytál egyedül azt se tudtam mi van. Szóval bocs de műszálas voltam ide jönni. Még csak 2 napja vagyok itt szóval nem vagyok el annyira egyedül.
- Igen értem bocsi. Tehát ez a szoba az ahol egyedül szoktam lenni. Ide általában akkor jövök be mikor össze veszek valakivel. De ma reggel azért jöttem be mert reggel csak azért jöttem be mert korán keltem és nem tudtam vissza aludni.
- Ja oké értem.
- Viszont mehetünk reggelizni?
- Felőlem mehetünk.
- Én már farkas éhes is.
- Én is szóval menjünk.
- Megjöttünk.
- Sziasztok lányok. Épp jókór az előbb lett kész az összes bundás kenyér.
- Nyami.
Elizával befaltuk az egészet ami a tányéron volt. Majd elindultunk az iskolába.
Ami azt illeti ma elég furi és rossz volt a suliba. Szünetekben Eliza folyton oda ment másokhoz beszélgetni engem pedig ott hagyott egyedül. Tehát ma kb végig egyedül voltam.
- Miért hanyagoltál engem egész nap?
- Nem hanyagoltalak.
- Á nem. Csak minden szünetben egyedül voltam.
- Nem barátkozhatok másokkal is?
- De barátkozz nyugodtan csak gondoltam engem attól még nem kéne egyedül hagyni. Na mindegy.
~Délután~
A kocsiban végig csöndben voltunk. Mikor haza értünk Eliza fel ment a szobájába ledobta a cuccait és elment a könyves szobába. Király.
- Mi történt köztetek?
- Eliza egész nap leszart engem. És ezzel nem az a bajom hogy másokkal barátkozik hanem az hogy engem ott hagy egyedül. Mert nekem nincs más barátom.
- Igen neki vannak még barátai de azt nem értem hogy téged miért nem mutatott be nekik. Hogy miért hagyott ott egyedül.
- Nem tudom mikor megkérdeztem ő is kiakadt én is ki vagyok szóval ja. De neki könnyű mert csak elvonul abba a szobába és kész de nekem itt még minden új.
Felfutottam Eliza szobájába. Nem akartam folytatni ezt a beszélgetést. Már így is a síró görcs kerülgetett. Tudtam hogy nem kell nekem barát csak fájdalmat okoz. Nem bírtam tovább el kezdtem sírni.....
Egyszer csak Jackson jött be a szobába.
- Jaj Mel ne sírj.
- Én tudtam tudtam hogy nekem nem kell barát csak fájdalmat okoznak nekem ez nem kell.
- Nem tudom mi ütött a lányomba de ő nem ilyen. Beszélek vele nyugi.
- Nem nem semmi se lesz jó. Haggyon békén.
Felpattantam az ágyról lefutottam a lépcsőn és ki a lakásból. Az utcán futottam. Nem tudtam merre csak mentem előre és sírtam.
Elkezdett sötétedni szóval inkább bementem egy bevásárló központba.
Kicsit lenyugodtam. Viszont nem tudtam mit csináljak. Fogalmam sincs hol voltam. De itt ültem egy bolt előtt teljesen egyedül a gondolataimmal.