Alone

#27

Haza fele már folytak a könnyeim. Igazából nem tudom miért sírtam. Talán mert majdnem megerőszakoltak. Vagy mert Eliza magamra hagyott. Vagy csak mert ennyire elbaszott életem van. Igen azt hiszem ezek voltak az okok.
Mikor haza értem egyből feltéptem az ajtót és berontottam a lakásba az ajtót pedig csak becsaptam magam után. Utána esett csak le hogy elég későn van már és Jack valószínűleg alszik.
Indultam is gyorsan fel a lépcsőn és be a szobámba. Ledobtam magamról a ruhámat felvettem a pizsimet és befeküdtem a pihe puha ágyamba ami legalább egy kicsike megnyugvást adott nekem. Ám ez a megnyugvás nem tartott sokáig mert kopogtak az ajtón.
- Szia Mel. Hát te hogy hogy itthon vagy már? És Eliza? Történt valami?
- Nem nem történt semmi csak nem éreztem jól magam ezért inkább eljöttem.
- De már jobban vagy?
- Hát nem nagyon. Szeretnék inkább aludni.
- Jah jó persze akkor hagylak. Jó éjt.
- Köszi. Jó éjt.
Nem akartam Jackkel most erről az egészről beszélni. Azt hiszem ezt inkább megtartom magamnak.

Próbáltam elaludni de nem nagyon jött össze ezért úgy döntöttem hogy zenét hallgatok. Beraktam Raultól a Barát nélkült és kb a zene vége felé be is aludtam.

~Reggel~
Felkeltem és rá néztem az órára 10 óra múlt 5 perce. De semmi kedvem felkelni és ebben az elbaszott világban élni a minden napjaimat. Így végül vissza feküdtem még aludni.
Arra ébredtem hogy Jack a nevemet mondja.
- Szia Mel. Minden rendben?
- Szia. Hát még mindig rosszúl érzem magam. De hogy hogy bejöttél?
- Már 14 óra van és még mindig aludtál ezért gondoltam baj van.
- Nincs csak még nem vagyok teljesen jól.
- Csináljak neked levest? Vagy esetleg valami mást ennél?
- Nem vagyok éhes köszönöm.
- Na ne csináld már enni azért kell.
- De nem kérek köszönöm. Viszont egy teának örülnék.
- Rendben akkor máris csinálok neked teát. Málnásat vagy barackosat?
- Málnásat.
- Rendben máris hozom.-ezzel kiment az ajtón.
Ám nem volt sok nyugtom merr rá egy öt percre kopogtak az ajtón és Eliza jött be rajta.
- Szia hogy vagy?
- Szia. Nem túl jól. (Amúgy tényleg nem voltam valami jól ez a lelki probléma megbetegített)
- Hát én se vagyok valami jól. Rohadtúl fáj a fejem. Azt hiszem kicsit túl sokat ittam tegnap. Tényleg bocsi hogy nem mentem vissza csak a srácokkal ittunk meg táncoltunk és teljesen elfelejtettem hogy megígértem hogy vissza megyek.
- Semmi baj.
- De amúgy utána kerestelek is de gondolom akkor már haza jöttél.
- Lehet.
- Na mindegy. Hagylak pihenni.
- Már meg is hoztam a teát.
- Köszönöm.
- Oh de jó illatta van. Apa ugye csinálsz nekem is és egy fájdalom csillapító se ártana.
- Persze kicsim gyere le és kapsz te is. Hagyjuk Melt pihenni.
- Oki szia Mel.
- Sziasztok.
Megittam a finom meleg teát és vissza feküdtem. Aludni nem akartam már így inkább zenét hallgattam. Végig hallgattam minden számot a telefonom közben Jack hozott nekem még teát és idő közben már este is lett.  Engedtem a kádba jó meleg vizet majd bele feküdtem. Lementem a víz alá és egy ideig ott voltam és gondolkodtam majd mikor már alig kaptam levegőt feljöttem a víz alól. Kijöttem a kádból és bele néztem a tükörbe.
Miért vagyok ilyen szerencsétlen?
Miért vagyok ilyen csúnya?
Miért hagy el mindenki?
Miért kell engem mindenkinek bántania?
Miért élek?
Miért miért miért????
Fogtam egy borotvát kiszedtem belőle egy pengét és a csuklómhoz emeltem.
Egyet a szüleimért.......
Egyet a gyerekkoromért.....
Egyet azért mert nincsenek barátaim.......
És így haladtam végig felsorólva minden okot. Majd be tettem a kezem a csap alá és lemostam.
Vissza mentem a szobámba és befeküdtem az ágyba. Egy ideig még bámultam a plafont majd elnyomott az álom.