Elfojtott érzelmek

3

Másnap kimerülten ébredek. A múlt éjszakának csak a negyedére emlékszem tisztán, mivel elég sokat ittam, hogy eltereljem a figyelmemet arról, hogy mennyire unatkozom. Sajnos a srác, Cole, nem igazán volt az én ideálom. Helyesbítek, lehet nincs is ideálom, egy olyan, aki találna hozzám.
És itt kanyarodunk vissza ehhez az idiótához, Tylerhez. Nála például nem akarom elfogadni az érzéseimet, inkább belepakolom egy dobozba és az elmém sarkában próbálom nem észrevenni azt az élénken virító érzelmet. Szinte lehetetlen és már egyben idegesítő is.

Szerencsére ma nem dolgozom, nagyon nincs kedvem most az emberekhez vagy elhagyni a lakást.
Csak fekszem az ágyon és a mennyezetet bambulom kifejezéstelenül. Miért nem tudok kapni valaki olyat, akivel ugyanazt érzem, mint Tylerrel? Meg amúgy is, pontosan mit is vált ki belőlem ő? Frusztráló, hogy nem tudom eldönteni. A magatartása sokszor nagyon felidegesít, de ugyanakkor be is indít. Bárcsak azt érezhetném, amit ő irántam. Semmit. Legalábbis ezt mutatja. A nagy semmit a szexen kívül.

Vissza kell fognom magam. Ha az érzéseimet le akarom állítani egy olyan ember iránt, aki nem viszonozza, akkor abba kell hagynom vele a beszélgetést. Abba kell hagynom a beengedését, a részeg üzeneteire való vagy a józan telefonálgatásaira való válaszolgatásokat.

A napom semmi hasznossal és zéró lelkiismeretfurdalást érezve telik el. Néha igenis szeretem, ha ezzel telik el egy nap, viszont nálam ez elég gyakori.
Éjfél környékén már épp aludni készülök, amikor kopognak. Nem kell nagyon elgondolkodnom azon, hogy vajon ki lehet, mert már tudom a választ. Tyler.

Próbálom nem figyelembe venni a dörömbölést, ami annyira nem is hangos. Egy ideig sikerül, de aztán csak feladom és az ajtóhoz megyek.

-Tyler, fejezd be - utasítom a zárt ajtón keresztül.

-Józan vagyok, esküszöm! - suttogja lágy hangon. Becsukom a szemeimet. Ne add be a derekad, Lily!

-Én meg fáradt vagyok, esküszöm - utánozom őt.

-Csak lazulunk egyet - a hangján keresztül hallom, hogy épp vigyorog. Kiráz a hideg. Sosem szoktunk csak lazulni.

-Menj aludni, Ty!

-Akkor engedj be.

Utálom magam. Utálom magam, mert beengedem. Utam egyből a konyhába vezet. Meg kell próbálnom kerülni a tekintetét, mert már megint sikerült neki nyernie.

-Te most komolyan próbálsz kerülni engem? - meglepetten nevet fel, amint becsukja az ajtót. Nem válaszolok.

-Lily! - szólít komoly hangján, hogy válaszoljak.

Megfordulok és rá nézzek. A haja kócosan áll, barna szemei nagyobbaknak tűnnek, szája pedig félmosolyra van húzódva és felvonja a szemöldökeit.
Teste a konyha ajtónak van támaszkodva és karba tett kézzel figyel.

-Akkor, lazulhatunk? - hangja jól esően töri meg a csendet.

-Nem akarok veled lazulni - mondom a nélkül, hogy tudnám mire is célzunk most ez alatt a kifejezés alatt.

-Ó, tudom én - ellöki magát és felém közeledik. Egyik kezét a nyakamra helyezi és mélyen a szemembe néz - Tudom, hogy most te vagy egy kiadós szexet akarsz vagy egy nagy alvást. De én lazulni akarok veled, szóval barátkozz meg ezzel a tudattal - s ha ez nem lett volna még elég, hozzá teszi, hogy - Édesem.