Elfojtott érzelmek

15

Komolyan gondolta. Komolyan gondolta az Sz betűs szót.
Magam elé meredve nézek ki a fejemből, érzem, ahogy hat az alkohol és félek, hogy talán valami olyat mondok, amit nem kellene.

-Tudom hülyén hangzik - zavartan a tarkóját kezdi vakargatni - Én sem gondoltam az elején, hogy ez lesz, sőt, elakartam kerülni, hiszen abban állapodtunk meg, hogy a szexen kívül semmi más nem lesz kösztünk...

-Tudom én jól azt... - bólogatok kábán. Legalább részegen őszintek leszünk egymással, tehát most kell megbeszélnünk mindent.

-De figyelj... véget kell ennek vetnünk, míg még nem késő - mondja.

Lefagyok. Akkor most mi van? Nem értem...

-Mindkettőnknek meg van a maga élete, szerintem egymás ellentétei vagyunk, nincs értelme folytatni a hálótársas dolgot sem - mélyen a szemembe néz.

-Nem! - kiáltok fel, mire Tyler össze rezzen - Eddig elfojtottam minden érzelmemet, legalábbis megpróbáltam - felpattanok a kanapéról és úgy magyarázok - Tisztában vagyok vele, hogy megváltoztak az érzeseink egymás iránt - itt egy "tudtam" nézéssel pillant rám - De mikor nem jössz ide napokig, hiányzol, bassza meg! Hiányzik a mosolyod, a hajad, az érintéseid, a tetoválással teli tested és a hülye beszólásaid! Nem fogom engedni, hogy valami hülyeség miatt kitoljál az életedből, főleg, ha te is azt érzed!

-Oké... nyugi - előre hajol és megragadja a kezeimet. Maga mellé húz. Nem mondunk semmit, én azt várom, hogy bele kezdjen valamibe - Nekem is ugyanúgy hiányzol, mikor nem vagyok itt. Az édes kis nevetésed, mosolyod, illatod meg a vadságod... ja és a reggeli kávéjaid. Veled jól érzem magam. Próbáltam elfeledtetni az irántad érzett vonzódásomat, de nem sikerült. Nem volt meg senkiben sem az a valami, ami benned megvan. Féltem, hogy ez lesz.

-De miért? - vonom kérdőre.

-Fogalmam sincs... sosem voltam jó a kapcsolatokban. Jó volt valahová "haza" jönni - kezével idézőjeleket rajzol - és tudni, hogy valaki ott van nekem, mégha nem is úgy, mint egy normális kapcsolatban. Utálok egyedül lenni otthon, itt sokkal nagyobb melegség fogad. El sem tudod képzelni, hogy hányszor bújtam volna oda hozzád, de nem akartam... hogy ne jöjjél rá, mennyire szükségem van rád. Ha nyálasan hangzik ha nem, ez az igazság.

Teljesen le vagyok bénulva. Tényleg ennyire jó színész? Hogy még az érzelmeit is sikeresen elrejtette ennyi időn keresztül? Az igazat megvallva, én is ezt teszem.
Mondanom kellene valamit, de egyszerűen nem megy. Meg kell még a hallottakat emésztenem.

-Válaszolj valamit kérlek - szomorú arccal néz én pedig hozzá bújok és magamhoz szorítom. Mindennél jobban szükségem volt erre.

Tyler eleinte tétován tart de aztán ő is erősen fog körül izmos karjaival. Becsukott szemekkel szívom magamba az illatát, ami oly nagy kellemességgel járja be mindig a házat.
Ő sem és én sem szólalok meg, de aztán eltávolodunk egymástól. Innentől már nen lesz szükség a whiskey-re. Leülünk a kanapéra, oda bújok a mellkasára felhúzott lábakkal és úgy élvezzük a csendet, na meg egymás jelenlétét.

-Mi lesz velünk? - töröm meg a némaságunkat mozdulatlanul válaszra várva.