Elfojtott érzelmek

2

Egy könyvesboltban dolgozom. Sokaknak biztosan unalmasan hangzik, de nagyon szeretem a munkámat. Örömet okoz az, ha könyvekkel foglalkozhatok, sőt, így rengeteg könyvet ki is olvashatok.

Amint beérek tíz órára, már egyből megjelenik egy vásárló. A nap további részében is voltak vevők, szerencsére egyik sem fárasztott le idióta kérdésekkel. Mikor meg csend volt a boltban, fogtam egy újabb könyvet a polcról és olvasni kezdtem.

Délután hétre érek haza és azonnal készülődni kezdek, hiszen két órával ezelőtt felhívott egy régi ismerősöm, Cole, akivel régebb kavartunk. Bele mentem a találkozóba, hiszen semmi jobb programom sincs mára.
A találkát tízre beszéltük meg, hamarabb neki nem volt jó, így nyugodtan készítek vacsorát és csak utána fogok neki a tusolásnak.
Amikor végre teljes pompában díszelgek a folyosónál lévő tükrömben, kopognak.

Tudtommal Cole nem tudja, hogy hol lakom. Oda lépek az ajtóhoz és kinyitom. Meglepetésemre Tyler az. Fura volt, hiszen legtöbbször sokkal később jön hozzám.

Nem köszönünk, meg sem szólalunk csak végig mér komoly arccal. Biztos észre vette, hogy készülök valahová, talán veszi a lapot és elmegy.

-Mész valahová? - kérdi.

Csak bólintok. Szokatlan ez az egész helyzet. Ahogyan rám néz, felteszi ezt a kérdést... kissé kínos, de lehet csak én érzem annak.

-Miért? - folytatja.

Hogy érti, hogy miért? Ugyan miért mennek el otthonról az emberek? Talán, hogy kikapcsolódjanak, szórakozzanak, megigyanak valamit, nem? Mégis mit lehet erre válaszolni?

-Miért megyek ki? Ezt most komolyan kérded? - halkan elnevetem magam.

Nem válaszol egyből. Belépik a lakásba, becsukja maga mögött az ajtót és a konyhába sétálunk.

-Kikkel? - nem adja fel.

Vicces, hogy hirtelen mennyire érdeklődő lett. Szokatlan, hogy kérdezősködik, hogy többet akar tudni és nem az az elsődleges célja, hogy rám tapadjon és az ágyban kössünk ki, mint mindig.

-Egy régi ismerősöm - adok rövid választ.

-Gondolom férfiről van szó - szemei mélyen az íriszeimbe néznek, mintha onnan olvasta volna ki feltételezését.

Újból bólintok, érzem, amint a hasam egyet szaltózik a tekintete miatt.
Hirtelen elém lépik, kezeit a derekamra helyezi és közel hajol a fülemhez, amit ajkai súrolnak. Egy pillanatig nem csinál semmit, engem pedig ki ráz a hideg.

-Ő is kiváltja ezt belőled? - suttogja mély hangján.

Becsukom a szemeimet és azon imádkozom, hogy ne csináljon semmi többet, mert akkor az övé leszek... ismét.

Ajkait a bőrömhöz súrolja, a számból pedig kiszalad egy halk sóhaj.

-Hm, mi volt ez? Egy nem? - folytatja a provokációt.

Ha folytatja... óvatosan a fogai közé harapja a fülcimpámat.

Ha folytatja, én... tenyerei segítségével veszélyesen közel húz magához, kezeim pedig automatikusan az izmos karjára vándorolnak.

Ajkai találkoznak az enyémmel, kezeim immár a nyaka köré fonódnak és néha-néha a hajába túrok.
Annyira erősen tart, hogy akár el is engedhetném magam, nem esnék el. Nyelvünk összeér és már megint érzem azt a vibrálást köztünk, amit szoktam. A szenvedély, ami ilyenkor életre kel. Mikor a szexről van szó, hogy tud ilyen lenni? Máskor pedig, mintha nem lennének érzelmei.

Keze a cipzáramhoz ér, amit lassan elkezd lehúzni, ekkor villan be, hogy nekem ma randim van és nem lenne jó megvárattatni Cole-t egy kalandért, amit bármikor máskor megkaphatok. Ellököm magamtól.

-Mennem kell...

-Nem, nem kell menned neked sehová - válaszolja és megint magához húz, de újból leállítom.

-Tyler, randim van.

-Amit jobb, ha kihagysz.

Kezd felidegesíteni. Nem válaszolok, csak felhúzom a cipzáromat, miközben ő csendben néz.

Eltipegek az ajtóig, amit kinyitok számára. Végig sétál a folyosón és megáll előttem. Orromat megcsapja a jól ismert parfümje és hirtelen büszkének érzem magam, amiért nem adtam be a derekamat neki.

-Majd máskor - mondom és a fülem mögé tűröm a hajamat. Nem mond semmit, én pedig más irányba nézek, el a sötét szemeitől.

-A pasid? - kérdi Cole-ra célozva.

Ez egy nagyon jó példa arra, hogy mennyire nem beszélünk magunkról, még azt sem tudja, hogy van-e barátom vagy sem. De még az sem izgatja, ha hűtlen vagyok, ami valljuk be... egy kicsit zavar.

Megforgatom a szemeimet és lágyan meglököm, hogy menjen már el.

-Talán veled mehetnék és elmondhatnám neki, hogy milyen egy rossz kislány vagy - féloldalasan elvigyorodik és az arcomat fürkészi.

-Húzzál már el, Ty. Egyébként sem a barátom - tisztázom unottan.

-Akkor miért akarsz ennyire menni? - kérdi.

Ekkor lesz elegem a kérdéseiből.

-Mert veled ellentétben, tudom hogyan kell szórakozni szex nélkül! - emelem fel a hangom, azzal becsapom az ajtót.

Örvendek, hogy nem látom az arckifejezését, hiszen nem tudtam mit mondok. Azt sem tudom, hogy mit szokott csinálni, mennyit szórakozik, mit tesz a szabadidejében azon kívül, hogy ide jön. Nem kellene ítélkeznem, de most nagyon felhúzott, csak nem igazán tudom, hogy miért is.

Megvárom, míg elmegy az ajtó elől, utána én is fogom magam és lelépek a Cole-val való megbeszélt helyre. Megpróbalom a következő egy-két órában kiverni a fejemből Tylert és jól érezni magam.