Elfojtott érzelmek

14

-Úgy, mint embert... szex partnert - javítja ki magát, de mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Amit kimondott, azt pontosan úgy értette, ahogy elhangzott.
Még a lélegzetemet is visszafolytom. Ugyan mit lehet erre mondani? Számat összeszorítva próbálom vissza folytani a könnyeimet, amik fogalmam sincs miért akarnak a felszínre törni.

-M-mennem... kell - makogja zavartan. Felül az ágyban és felöltözik. Nem néz rám egyáltalán, csak itt hagy, ahogy tenni szokta.

Végre magam vagyok. A forró könnyeim végig égetik az arcomat és végül a párnán kötnek ki. Miért sírok? Talán azért, mert ugyan azt érzem, amit ő? Mindketten túl makacsok voltunk ahhoz, hogy bevalljuk, de neki véletlenül elhagyta a száját az a bizonyos szó.
Még mindig ott cseng a fülemben. Hallani akarom újra meg újra, de tőle.

Hogy lehetnek valaki iránt érzelmei az embernek, amikor nem is ismeri igazán az illetőt? Nem ismerjük egymást, csak nagyon felszínesen. Lehet, hogy mindketten mások vagyunk, mint amit mutatunk egymás közelében.

Annyira bele fáradtam ebbe az egész dologba. Folyton rajtunk rágódok és már nem bírom tovább. Valamit lépni kell, vagy pozitívan, vagy negatívan.

Másnap dolgoztam, délután nem keresett Tyler, de négy nappal utána sem, én pedig már teljesen megőrültem. Sokszor fogtam a kezemben a telefont azon filozófálva, hogy írjak-e neki vagy sem, de az önbecsülésem nem hagyta.

Szombat nevében szomorú zenéket hallgatva ülök fel az ablakomhoz és egy bögre forrócsokival bambulok ki onnan. Esős idő van és minden passzol a hangulatomhoz. Sehogyse érzem magam, mintha csak úgy léteznék de semmi több.
Két órát töltök el az ablaknál, a maradék forrócsokim már nem forró, én pedig kifogyok a gondolatokból. Testem a konyhához vezet, a piás szekrényhez, ahonnan magamhoz veszem a whiskey-s üveget. Pohár sem kell, jó az üveg.

Leiszom magam... mert hát miért ne? Nincs aki beleszóljon, ehhez van kedvem és kész. Egy sóhaj kíséretében a számhoz emelem az üveget és kortyolni kezdem. Éget, mint a franc, de nem törődöm vele. Kicsit olyan íze van, mint: Hé, Tyler, úgyis írni fogok neked késöbb... 

De nem kell írnom neki, hiszen megjelenik ő magától. Kopognak, én pedig kinyitom az ajtót és Tyler toppan be, szintén ittasan.

-Besz... beszélnünk kell - mondja a lakásba érve - Ó, megzavartam az egyszemélyes bulidat? - nevet fel a nappaliba érve, ahogy meglátja az üveg piát - Remélem nem baj, ha csatlakozom - megfordult és engem néz. Leülünk a kanapéra, Tyler belekortyol a whiskey-be és folytatja - Szóval - arcát a tenyereibe temeti, megsúrolja a szemeit - Amit a minap mondtam, az... elég durva volt - felnevet - De az a helyzet, hogy komolyan gondoltam.

Erre innom kell, sürgősen. Megragadom az üveget és a maradék piát eltűntetem. Nem esett jól, de lement.