Elfojtott érzelmek

7

Ha tényleg azt kérdezte, amire gondolok, akkor fogalmam sincs, hogy hogyan reagáljak. Nem mondok semmit és úgy nézek rá.

-Mi van? - töri meg a csendet.

-Jól vagy? - hangom gúnyosan csendül fel.

-Miért kérdezed ezt? Nem úgy nézek ki, mint aki teljesen jól van? - válaszol egyszerre két kérdéssel a kérdésre.

-Nem az, hogy úgy nézel-e ki, hanem úgy hangzol-e? Mert nem.

-Rekedtesebb a hangom, mint máskor? Lehet a forgatás miatt, ma egy olyan részt vettünk fel, ahol elég sokat kiabáltam.

Mi ez az egész? A forgatásáról beszél, miközben máskor szó nélkül lépik le? De legfőképpen, normális párbeszédet kezdeményez velem. Valamiért még ijesztőbb ez a beszélgetés, mint a múltkori, amikor csak "punnyadni" akart.

-Igazából nem erre céloztam - megtöröm a szemkontaktusunkat és a nappaliba megyek, ahová úgy követ, mint egy kutya, aki nem tudja mit kezdjen magával, mígnem leül a kanapéra.

-Akkor mire céloztál?

-Arra, hogy... mi van veled? - nem tudtam jobban feltenni a kérdést.

-Nem igazán értelek - egy halk nevetéssel néz rám, miközben a könyves polcomon teszek-veszek.

-Ahh - egy sóhaj és egy szemforgatás után kimegyek a konyhába, hogy töltsek egy pohár vizet magamnak. A hátammögött hallom, amint feláll. Mikor megfordulok, ott áll előttem.

-Figyelj, fogalmam sincs, hogy mi miatt stresszelsz, de csak azért jöttem, hogy... öh... lássalak - magyarázza.

-Lássál engem? - kérdőn emelem égbe szemöldökeimet.

-Igen, úgy értem... miért ne? - elmosolyodik.

-Oké, rendben... elmondom, hogy miért ne... - lehet megbánom, amiket mondani készülök - Mert ahogy eddig is elmondtam, mi - magamról rá mutatok - Nem vagyunk többek, mint hálótársak. Nem csak mondtam, hanem te is így viselkedsz. Semmi több nem vagyok számodra, mint egy tárgy, akivel kiengedheted a fáradt gőzt az ágyban. Nekem is csak erre van szükségem tőled, a testedre. Nincs több "lazulás", "punnyadás" vagy "beszélgetés" vagy bármi hasonló, mert nincs rá szükségem, tudom úgyis, hogy mindegyiknek az lesz a vége, hogy lekapkodjuk egymásról a ruhákat. Ahogy észre vettem, te csak ennek élsz, a szexnek! - nem töröm meg vele a szemkontaktust.

Nem válaszol, meg sem szólal csak néz engem. Mégcsak nem is pislog. Nem tűnik megbántottnak vagy csalódottnak... gondolkodik valamin és rohadtul szeretném tudni, hogy min.

-Mondani is fogsz valamit, vagy megint annak a hülye idiótanak fogok tűnni, aki a saját mondatait sem érti? - kínosan elmosolyodom, de csak azért, hogy lazának tűnjek, ha ez lehetséges egyáltalán.

Rám vigyorog, utána a padlóra néz és vissza rám.

-Miért gondolkodsz ezeken a dolgokon?

-Hogy micsoda?

-Tényleg ilyen sok erőt fektetsz ezekbe a gondolatokba, mert én csak szemtelenül vagy tudom is én hogyan viselkedem... ez az, ami ennyire zavar? - komolyra változik az arca.

Annyira de annyira fel tud dühíteni.

-Egy igazi seggfej vagy - mondom meggondolatlanul. Tyler zavartan néz rám - Nem szemtelen vagy, hanem csak simán egy faszfej!

-Hé, nyugi... - próbál nyugtatni, de nem fog összejönni.

-Azt hiszed, hogy mindent túl gondolok, de itt vagy te, azt sem tudod magadról, hogy mit keresel itt. Ki vagy te egyáltalán? Csak egy valaki, aki eljár valami forgatásokra, aki máshova jár szexelni, mintha a másnap fogalma nem is létezne. Úgy jársz-kelsz itt, mintha itt laknál. Nem lehet tudni, hogy mi a szarra gondolsz, hogy vannak-e érzeseid, de lehet, hogy csak egy nagy seggfej vagy! - köpöm ki a szavakat ingerülten.

Egy ideig nem mond semmit, csak néz, mint aki hallott valamit és nem tud megbarátkozni vele.

-Lily... te belém szerettél? - kérdi végül teljesen nyugodtan, míg nekem a mellkasom mindjárt felrobban.