Elfojtott érzelmek

6

"-Szeretlek - mondja.

-Nem, ugyan már - válaszolom, amint látásom egyre homályosodik.

-De igen, mindig is szerettelek."

-Mi? - kiáltok fel az ágyamban felülve. Csak álom volt. De rossz vagy jó álom? Nem emlékszem.

-M-mi történt? - egy lelassult, álmos hangot hallok meg magam mellett. Fejemet feléje fordítom, a szemei még mindig csukva vannak, ajkai pedig enyhén nyitva. Annyira gyengének és ártatlannak tűnik, ahogy itt fekszik az ágyamban a takaró alatt.

Benne volt... benne volt az álmomban, ő...

-Nem! - mondom csak úgy.

Szemei kinyílnak és megijedve néz rám, nem törődve a világossággal.

Nem mondok semmit, nehogy a viselkedésem vagy én magam eláruljak valamit. Láttam őt az álmomban, és azt mondta, hogy... ahh, nem tudok ránézni. Gyorsan elfordítom a fejem.

-Megnémultál? - kérdi nevetve, de érzem, hogy össze van zavarodva, amióta felébresztettem.

Nem válaszolok, nem látom szükségesnek, hiszen az sincs, amit mondhatnénk neki. Nem tudok beszélni most. Annyira igazinak tűnt az álom, az ott átélteket még most is érzem. Ez egy olyan álom volt, ami a valóságban sosem fog megtörténni.

-Vagy talán meg is süketültél? - folytatja a találgatást.

Felállok, rá sem nézek, jelenleg nem tudok. Képes nagyon felidegesíteni azzal, hogy nem tesz semmit.

Hát persze, hogy azt sem kérdi meg, hová megyek, mikor elhagyom a szobát.
Vajon a múlt éjjeli Tyler megkérdezte volna? A tegnapi viselkedése szokatlan volt. Vagy az álmomban lévő Tyler vajon érdeklődne? Megrázom a fejem és abba hagyom ezeket az idióta gondolatokat.

A fürdőszobába megyek, megengedem a csapot és szembe fröcskölöm magam jó sok vízzel, hogy jobban érezzem magam. Hallom, amint feláll az ágyból, azon reménykedem, hogy nem jön be ide. Várok. Felhúzza a cipőit és talán a kabátját is elveszi.
Ő most komolyan...?

Becsapódik az ajtó.

Elment. Elment a nélkül, hogy valamit is mondana.

Elhagyom a fürdőt és összeráncolt homlokkal nézek a bejárati ajtóra. Fogalmam sincs, hogy miért vagyok mérges. Mindig ezt teszi, ez nem egy olyan dolog, ami meglep. De most mérges vagyok, nagyon. Zavar, csak nem tudom, hogy mi a francért. Irritáló a már általam jó sokszor átélt viselkedése.

Leülök a kanapéra, hogy próbáljak meg lenyugodni, de nem igazán sikerül. Miért jött ide a tegnap? Vajon, ha nem mondtam volna azt neki, hogy csak egy szex partner számomra, úgyis lefeküdtünk volna? Hát persze, hogy igen, nem azért jár ide, hogy trécseljünk. Annyi embert ismer, pont velem szeretne lógni? Pff, ugyan már. Csak egy gyenge kifogás volt, hogy engedjem be őt és kapja meg azt, amit akar.

De valamiért a tegnapi akkor is másabb volt a megszokottnál. Olyan volt, mintha érdeklődött volna irántam.

Nem akarok többet ezen kattogni. Rendbe szedem magam és elmegyek dolgozni.

A fárasztó munka után, ami csak a Tyler körül forgó gondolataim miatt volt fárasztó, haza érve hideg vízzel tusolok le, ami teljesen felfrissít.

Már éjfél is elmúlik, mikor ágyba kerülök de nem kopognak az ajtómon. El sem hiszem, hogy nem jött eddig. Talán a tegnapi után kihagyja a mait. De valamiért ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy jól esne, ha itt lenne és megint tudnánk beszélgetni. Annyira más olyankor.

Ki kell vernem a fejemből ezt. Utálom, hogy mondani könnyebb, mint meg is tenni.

Nehezen alszom el, de másnap mosolyogva kelek fel. A napot azzal töltöm el, hogy takarítok, bevásárolok, este felé pedig filmet nézek. Észre sem veszem, hogy mennyire eltelik az idő és már egy óra is elmúlt. Ezt akkor tudom meg, amikor egy kopogás után a telefonomra pillantok. Felkelek a kanapéról és elsétálok az ajtóig.

-Ki az? - kérdezem.

-Tudod te azt jól - hallom meg Tyler hangját. Igaza van, nem is tudom miért kérdeztem meg, ugyan ki más kopogna nálam ilyenkor?

-Elfogyott a kávém, ha azt szeretnél - válaszolom szarkasztikusan

-Ma már kettőt is ittam, és éjjel van...

Egy sóhaj után kinyitom az ajtót. Elindul befelé, de mellkasa a karomnak ütközik, nem engedem be.

-Jöttem...

-Hadd találjam ki... Lazulni? Azt hiszem tudom, hogy mit értesz ez alatt, a múlt éjjel már lejátszodtuk.

-Hű, miért hangzol ilyen mérgesnek? - kérdő arcot vág, mire nem válaszolok. Megfogja a karomat és eltűnteti az útjából, így bejut a lakásba. Becsapom az ajtót.

-Itt hagytál valamit? - kérdezem, de megrázza a fejét - Vagy a szokásos dolog miatt jöttél? Ma nincs kedvem hozzá...

-Nem - mondja komolyan. Kérdőn nézek rá.

-Akkor mi a faszért? - kezdek kiborulni. Utána megyek a konyhába és várom a választ, miközben közelebb lépik hozzám.

-Milyen napod volt?