Elfojtott érzelmek

13

Egymás kezeit kulcsolva aludtunk el és úgy is ébredek meg.
Óvatosan kibújtatom ujjaimat az övéi közül és neki fogok kávét főzni.

Üres fejjel bambultam a már tűzhelyen lévő kávéfőzőt. Fel sem fogtam, hogy mi történt az elmúlt tizenkét órában. Mint valami hülye filmben, úgy érzem magam.

A konyhapultra támaszkodva ásítok egy nagyot.
Lassan már négy hónapja folyik a mi kis viszonyunk vagy micsodánk és egyre furcsább lesz. Először beszélgetni akart, édesem-nek szólított, megölelt, elvitt egy bárba és tegnap kézenfogva aludtunk el. Elmondva úgy hangzik, mintha ő esett volna belém, de ha a dolgok mélyére nézünk, akkor én vagyok az a valaki, aki egy nagyot esett az érzelmei sokaságában, ami már állig ér. Eddig elég jól tartottam magam, de nem fog sokáig ez így menni.

-Jó reggelt! - köszön Tyler. Észre sem veszem, hiszen nem szokása, így mégegyszer köszön.

-N-neked is - válaszolom meglepetten. Ezt most komolyan ő mondta? Hű.

-A finom kávé illatra azonnal felébredtem - vigyorog rám, miközben a hűtő felé lépked.

-Néha bért vagy kaja pénzt kellene kérnem tőled - jegyzem meg egy kis mosollyal az arcomon.

-Ugyan... - vet rám egy döglesztő mosolyt és a hűtőben kezd el kutakodni.

Tudni akarom, hogy miért lett változás a kapcsolatunkban, hogy miért tesz úgy, mintha lakótársak lennénk, akik néha lefekszenek egymással, hogy miért nem lépett már le.

Megvárom a kávét, töltök mindkettőnknek és az asztalhoz ülünk. Nézem ahogy eszik, bele van mélyedve a reggelijébe. Néha szürcsölök egyet-egyet a csészémbe, majd megtöröm a csendet.

-Mit keresel te még itt? - lehet kissé durván hangzott, pedig én csak egy egyszerű választ szeretnék.

Leáll a rágással és felnéz rám egyik szemöldökét felvonva.

-Hogy érted?

-Eddig mindig leléptél, miután felkeltél, egy alkalmat kivéve - mondom kezembe véve a csészét, ami kellemesen melegíti a tenyereimet.

-I-igen, mert... - keresi a szavakat - Mert forgatás volt meg...dolgom volt - magyarázza furán.

-És most hirtelen minden elcsendesült és van időd itt lenni? - fejemet kissé megdöntöm és úgy kérdezem.

-Figyelj... mi a francért hívtál akkor vissza a tegnap? Hogy menjek is el azonnal? Eddig bírtad George mellett? Nehogy azt mondd, hogy hirtelen meggondoltad magad vele kapcsolatban és kirúgtad! Pont miután nálad jártam...

-Nincs kedvem veszekedni, főleg nem egy olyan emberrel, akivel nem ismerjük egymást! - mondom ingerültebben.

Észre vettem, hogy mindketten hárítottunk. Én azért, hogy ne jöjjön rá az érzelmeimre, ő pedig... a fene se tudja.

Néma csendben ülünk néhány percig és egymást nézzük, aztán egyszerre folytatjuk a dolgunkat. Ő eszik én pedig kávézom.

A reggeli után letusol, én pedig a hálóban szedem össze a dolgainkat, mert zavar a rendetlenség. Elpakolom a ruháimat, az övéit az ágyra teszem. Nyílik az ajtó és Tyler meztelenül sétál el mellettem. Szemeim elkerekednek és a formás hátsóját kezdem bámulni, miközben magát nem zavartatva lassan öltözni kezd. Tekintetem külön megakad a tetoválásain, amik nagyon szépen ékesítik testét.

Akaratom ellenére is az ajkamba harapok, amit ő tisztán lát a tükörből. Egy elégedett mosollyal az arcán megfordul már boxerben, és felém közeledik.

Nem kell mondani, ismét ott kötünk ki, ahol a tegnap este, azonban az aktus után valami nagyon nem okés szó hagyja el Tyler ajkait.

-Szeretlek! - és lemászik rólam, aztán beáll a kínos néma csend, nekem pedig bevillan a régi álmom, ahol ugyanezt mondta. A rohadt életbe.