Elfojtott érzelmek

17

Másnap korán felkelünk, együtt kávézunk, aztán indulunk dolgozni. Egész nap csak rajtunk jár az eszem, ami meg is látszik rajtam. Folyton vigyorgok és gondolatban máshol vagyok.
Minden percben az időt lesem és pontban ötkor kihelyezem a Zárva táblát a könyvesbolt ajtajára.

Tyler már készen állva vár rám a bolt előtt, gyorsan bepattanok mellé.

-Szia - köszönünk egyszerre és hirtelen az ajkaira tapadok. Egy hang azt súgja a fejemben, hogy azért kissé fogjam vissza magam, de egyszerűen nem megy.

Illatát mélyen szívom be magamba és elmosolyodva távolodunk el.

-A többieknek említettem, hogy valakit viszek magammal. Nagyon kedvesek, jó pofák és hülyék - nevet fel, ahogyan én is.

-Akkor menjünk! Alig várom, hogy megismerhessem őket - csillogó szemekkel bekötöm magam és utána elindulunk a fekete autóval.

Egymás napjairól beszélünk, elmesél mindent, ami vele történt, hiszen velem semmi érdekfeszítő nem volt ma a boltban.

Amikor megérkezünk egy nagy épülethez, érzem a bennem egyre növekvő feszültséget. Fognak kedvelni a barátai? Könnyen fogok tudni beszélgetni velük? Mi van, ha valamit elcseszek?

-Jössz? - kérdi harsányan nevetve Tyler. Felpillantok. Kinyitotta a kocsi ajtaját és arra várt, hogy kiszálljak.

Kezemet magam előtt összefogva tartom. Tyler bezárja a kocsit és elindulunk.

-Paul haverom lakása, azt mondta ide nyugodtan összehívhatom a haverokat. Nyugi, nem csak pasik lesznek.

Azt hitte ezzel megnyugtatott, pedig nem. Azt sem tudom hogyan kell viselkednem majd. A suliban valamivel talán könnyebben ment nekem az ismerkedés. De miket is beszélek, hiszen még be sem tettük a lábunkat a lakásba.

Miután felmászunk a harmadikra, Tyler megfogja a kezemet és erősen megszorítja, ami mondhatni bátorságot szorít belém.

-Jó lesz, hidd el!

Ezt úgy mondta, mintha tudná, hogy hadilábon állok az ismerkedéssel.

Kifújok egy mély levegőt. Tyler bekopog, aztán léptek közelednek. Az ajtóban egy vigyorgó, lazán öltözött srác tűnik fel. Tekintete egyből rám mered és érdeklődve néz végig rajtam.

-Tehát te vagy a híres Lily - vigyorodik el. Válaszként csak bólintani tudok - Paul vagyok, gyertek... nem harapunk - ez inkább nekem szól, mire elmosolyodom.

A folyosón lehúzzuk cipőinket, onnan egy nagy nappaliba sétálunk. Ha jól számolom összesen hét szempárt találok magamon. A pulzusom persze azonnal felszökik. Tyler ismét szorít a kezemen, amitől uralkodni próbálok magamon.

-Sziasztok - bököm ki magamból egy mosollyal az arcomon, mire mindenki viszont üdvözöl.

Fél óra után mindenki nevét tudom. Összesen két lány van rajtam kívül, de a srácok is nagyon jó fejek így nincs bajom a beilleszkedéssel. Alig pillantok párat, az előttünk heverő üvegasztal máris tele lesz különféle italokkal.

-Ha tetszik ha nem, ma inni fogsz velünk - vigyorog rám Hanna.

-Ez amolyan beavatási ünnepség. Ha valaki bemutatja a barátainak a barátját, barátnőjét, lerészegedik velünk - veszi át a szót Roger.

-Tetszik! - vigyorodom el rávágva, mire mindannyian elmosolyodnak. Remélhetőleg ivás közben nem kell csinálnom semmi hülyeséget.