Elfojtott érzelmek

12

Nem tudok mit válaszolni. Még az sem segítene, ha a google-ön rá tudnék keresni arra, hogy: hogyan-magyarázd-el-az-újdonsült-pasidnak-hogy-szexpartner-voltál-az-előbb-elment-férfival?

Szerintem kiírná, hogy hiba... jó nagy betűkkel.

-Lily...

-Igen? - elmosolyodom és úgy teszek, mintha nem hallottam volna tisztán az előbbi kérdését.

-Szóval igen - mondja ki helyettem is. Karba fonja kezeit és magyarázatot vár - Ja és gondolom bele is szerettél, nem?

Ezt most abból következtette le, hogy a nők úgy általában bele szeretnek szex partnerükbe? Mert ha igen, akkor a válaszom egy határozott... talán.

-Nem! - vágom rá túlságosan is hamar. Csóválni kezdi a fejét.

-Három napja találtam egy fekete pólót az ágy alatt, amikor kihalásztam onnan a zoknimat. Nem az enyém volt, így elég gyorsan összeraktam a képet most, amikor kinyitottad az ajtót. Éreztem, hogy van köztetek valami, furán viselkedtél mellette - hadarja homlokát ráncolva. Egy szó sem jön ki a számon, hagyom, hogy véget vessen a friss kapcsolatunknak és kilépjen a lakásból meg az életemből is. Nem zavart, ami félelmetes volt számomra.

Kezem azonnal a telefonom után nyúl és a névjegyzékből Tyler számát keresem ki. Néhány másodpercig habozok, de nem kell sok, amíg írok neki egy üzenetet.

"Gyere vissza, most!"

Kis idő elteltével kopognak, kinyitom az ajtót. Tyler kérdőn pillant rám.

-Esetleg hármasban szeretnétek George-dzsal? - vigyorog nagyot, mire én a mellkasánál megmarkolom a pólóját és berántom. Az ajtón zárok egyet és azonnal letámadom. Amint ajkaink összeérnek, érzem, hogy átfut rajtam a vágy meg a borzongás. Ez hiányzott már több, mint egy hete.

-Nagyon... nem értlek - mondja a csókok között.

-Nem is kell! - azzal a hajába túrok. Utána kezeim már a pólója alját húzzák egyre fennebb, míg ki nem bújtatom belőle. Tekintetem elidőzik testén egy darabig.

-Tetszik a látvány, mi? - vigyorog közelebb húzva magához. Mosolyogva az ajkamba harapok, mire ő vissza tér a lényeghez, lehúzza rólam a pólómat.
Közben a szobámba igyekszünk és máris az ágyban kötök ki. Lerángatja rólam a nadrágomat majd a sajátját is és rám fekszik.

Ez hiányzott, őt akartam, rá volt szükségem. Akárhányszor rám mosolygott émelyegni kezdtem.

Percek múlva már mindketten egy elégedett sóhajjal terülünk el egymás mellett az ágyon. Gyors lelegzetvételünk tölti be a szobát, ami lassan-lassan lenyugszik.

-Hű, hát hiányzott ez már! - szólal meg, mire én bólogatni kezdek - Ilyen vad még nem voltál... - érzem, amint felém fordul, lehellete eléri az arcomat, de én kitartóan bámulom a mennyezetet.

Kellemes csend honol, ami végre nem furcsa vagy kínos.
De ezt a kellemességet már csak az tetőzi, hogy keze az enyémhez ér és összekulcsoljuk ujjainkat. Kérdőn nézek rá, de ő csak mosolyog.