Elfojtott érzelmek

4

Normális esetben ledobom a ruháimat és Tyler testére tapadok az örökkévalóságig. Viszont én még mindig küzdök ellene. De amúgyis ő maga mondta, hogy csak punnyadni fogunk.

Hüvelykujjával maga mögé mutat és megkérdi:

-Akkor menjünk a nappaliba?

Már nyitom a számat, hogy válaszoljak, de ő már el is indul és a kanapén köt ki. Felsóhajtok.

-De komolyan, miért vagy itt? - kérdezem, amint megállok nem messze tőle.

-Számít az? - kérdi vigyorogva és karjait széttárva.

-Nem tudom - rántok egyet a vállaimon. Tekintete elhagyja a szemeimet.

-Annyira feszült vagy - motyogja - Nem feküdtél le vele a tegnap, mi?

-Ahj, hagyjál már! - leülök Tyler mellé - Nem unod már ezeket a hülyeségeket? Meg amúgy is, mi a francért érdekel?

Csendben marad, én pedig megforgatom a szemeimet.

-Idióta - suttogom halkan az orrom alatt, nem érdekel, ha meghallja.

Egy hosszú szünet után feláll.

-Kérsz valamit inni?

Persze, hogy kérek. Mindennél jobban szükségem van most egy italra. Nem akarom, hogy azt higgye feszült vagyok.
Egyáltalán miért érdekel az, hogy mit hisz rólam? Ahj, annyira dühítő ez az egész.

-Mindegy - mondom és elterülök a kanapén, ahol az előbb ült. Nevetve néz rám, aztán pedig eltűnik.

-Jeget? - kiáltja.

Ott az én konyhámban, tudja, hogy hol tartom a piákat és tiszta kényelmesen azt kérdi, hogy akarok-e jeget.

-Kettőt - válaszolom, ami nem azt jelenti, hogy megbarátkoztam ezzel a tudattal. Annyira fura, mintha csak otthon lenne és én lennék a vendég.

Két pohár whiskey-vel tér vissza, egy mozdulattal jelzi, hogy adjak neki is helyet a kanapén, így felülök és közben elveszem a kezéből az italomat.

-Kösz - mondom morcosan, mire elmosolyodik.

-Milyen volt a munka? Öhh, a... bol...tban? - kérdi bizonytalanul. A memóriája olyan, akár egy elefánté.

-Ma nem dolgoztam - válaszolok a kikapcsolt tv-re nézve. Soha nem beszélünk a munkáról.

-Akkor miért van ilyen semmilyen kedved?

Kissé feléje fordulok és rá is nézek.

-Hát először is azért, mert itt vagy - próbálok kifejezéstelen arcot vágni, de egy mosoly jelenik meg az arcomon, így elveszítem a lazaságomat. Felnevet.

-Sosem mondod ezt, amikor hozzád érek - míg ezt mondja, meleg tenyere az arcomon köt ki. Nem emlékeztem, hogy ilyen meleg keze lenne. Nyugtató. Szemeim az övéire vannak fixálódva - De ahogy mondtam, csak lazulunk egyet - azzal ujjait hirtelen elveszi, én pedig úgy érzem magam, mintha ugyanakkor egy darabot a kezével kitépett volna belőlem.

-Nem én hívtalak ide punnyadni - mondom nevetve. Igazából azt sem tudom, hogy miért nevetek. Ezt váltja ki belőlem, ha nem a megszokott dolgokról beszélünk.

-Amúgy sem hívsz ide sosem, magamtól jövök - mondja.

Tökre aranyos, miközben ezek a szavak hagyják el a száját. Nem, én ilyet nem állapíthatok meg róla. Próbálom elfojtani az érzéseimet, még ha nehezen is megy. Mindketten szótlanul ülünk és egyszerre kortyolunk bele poharainkba.

-Erős... - mondom enyhén elfintorodva.

-Mi? Az ital? Te most szórakozol? - kérdi, mire felkapom a fejemet - Azon az estén, amikor találkoztunk, mindenkit leittál, aki ott volt abban a bárban - kuncog fel - Nevetségesen durván nyomtad.

Felnevetek én is.

-Micsoda? - kérdem.

-Ne mondd azt, hogy nem igaz, kivéve ha le akartál nyűgözni - egy mosollyal vonja fel a szemöldökét kérdőn.

-Csak szeretnéd - nevetek ismét - Nem lépném át a határaimat az öntelt hátsódért! - enyhén meglököm a vállát.

Nem voltam benne biztos, hogy őszintén is gondoltam azt, amit mondtam, de reménykedjünk.

Aztán váratlanul egyszercsak a karjaiba zár. Majdnem el is ejtem a poharat a kezemből, de szerencsére sikerül megtartanom.

Az ölelése, ha annak nevezhető, nem provokatív, nincs benne semmi szexualitás, hanem inkább, mintha érzések lennének ebben a gesztusban. Mintha szüksége lenne a melegségemre.

Lassú mozdulattal eltolom magamtól. Nem akrom beleélni magam ebbe az egészbe, talán megint a képzeletem játszadozik velem.

Fel sem tudom fogni igazán, hogy mi történt, de már meg is szólal.

-Kérsz még egyet? - mielőtt még válaszolni tudnék, zavartan kiveszi a poharat a kezemből és a konyhába igyekszik, hiába, hogy nem volt elfogyva a whiskey.