UNSTOPPABLE |Befejezett|

2• I s m e r e t l e n e k s o k a s á g a

Majával elindultunk, hogy körbevezessen...

Megmutatta a konyhát ahol pár falkatag éppen ebédelt, nekik bemutatott. A rövid ismerkedés után mentünk tovább felkutatni a ház többi részét. Nappali megbámulása után felmentünk az emeletre ahol legalább 5 hálószoba volt és mindegyik el volt látva egy-egy fürdőszobával. Az én szobám az ő szobája mellett volt így megbeszéltük, hogy majd esténként átjön beszélgetni, meg hülyéskedni.

Ahogy ezzel kész voltunk mentünk le az ebédlőbe vacsorázni. Mindenki ott volt egy helyen, az éhes bagázs. Szerintem egy 10 ember volt ott és azok közül ha 5-öt ismertem. Amikor betértünk a helységbe -mert eddig mi okosak az ajtóban álltunk- mindenki ránk kapta tekintetét. Akiket nem ismertem odajöttek bemutatkozni, mi pedig ezután odamentünk Adamhez megkérdezni, hogy kell e valamit csinálni kaja után. A válasza egy fejrázás volt. Kösz Adam, legalább hozzánk szólnál.

~Vacsora után~
Mivel semmi dolgunk nem volt az ég világon ezért úgy döntöttünk Majával elmegyünk sétálni egyett a városba. Bementünk a belvárosba ott egy édességboltba tértünk be először ahol összevettünk mindenféle hülyeséget csokitól kezdve a kígyós gumicukorig. A frissen vett édességekkel a kezünkbe mentünk tovább egy parba. Találtunk magunknak egy padot egy nagy fa mellett. Leültünk és beszélgetni kezdtünk közben falatozva az imént vett árukat. Szó volt a falkáinkról, családunkról, eddigi életünkről. Ami megragadta a figyelmem az az volt, hogy Adam azért, hogy alfa legyen egy nagyon közeli ismerősét ölte meg.

Alexnek nem kellett ilyet tennie, mert ő az apukájától örökölte át ezt. Náluk már évtizedek óta öröklődik ez apáról fiára. Az ő apját egy vadász ölte meg ezért félt engem minden idegen embertől. Így megértem a problémáját és nagyon is szeretem, olyan mint egy széltől is védő bátyus aki valami 5 éves agyi szinten megragadt. Ahhoz képest, hogy 19.

Meséltem Majának a tavalyi traumámról, ami miatt költöztünk mi ide ebbe a városba. Azelőtt San Diegoban éltünk. Most meg szülők nélkül élünk itt New Orleansban. Alex anyukája még kiskorában elhagyta és a mai napig nem tudni mi van vele.

-De akkor, hogy tudtok így élni? Ilyen kocsikkal, házzal?

-Lex az apukája halála után kapott rengeteg örökséget, ami most nála pénzben értendő.

-Ha az apja farkas volt mit tudott dolgozni és ennyit keresni?

-Egy híres vállalkozó volt, ha konferencia volt elküldte az asszisztensét -aki tudott arról, hogy mi a főnöke- és így eltudták kerülni a kényes helyzeteket.

Erre csak bólogatott, majd amikor meguntuk a beszélgetést bekapcsoltam a telefonomon zenét. Egy Martin Garrix dalt kapcsoltam amitől féltem, hogy a melletem ülőnek nem fog tetszeni, de Maja felkapta a fejét és betegen rám mosolygott. Komolyan kezdek félni tőle. Felállt majd elkezdett táncolni a dal ritmusára. Ezek szerint tetszik neki a dal.

-Te beteg vagy!-mondtam neki röhögve.

Amikor ezt kimondtam megfogta a kezem és felhúzott maga mellé táncolni. Nem tehettem mást mint hogy én is ugrabugrálni ne kezdjek, nem mintha annyira bántam volna. Imádok táncolni. A dal végére mindketten nagy nevetve ültünk vissza a padra. Néztük még egy pár percig az előttünk lévő tájat. Egy gyönyörű tó volt ahol kis kacsák követték az előttük úszó anyjukat és lassan a part felé vették útjukat, hogy elmehessenek a szárazföldön valahova aludni. A távolból szentjánosbogarak világították be a tájat ami egy szép képet alkotott a parkról.

~Fél óra múlva~
Most, hogy visszaértünk elmentünk elintézni az esti rutinunkat majd átjött hozzám a kis vörös hajú barátnőm és elhülyültük az este további részét......