UNSTOPPABLE |Befejezett|

19• L e h e t e t l e n

Ryan és Sofi tanácskozni kezdtek, hogy hogyan kéne kiszökni innen ha én lassan lépni nem fogok tudni....
•Achilles Wood•
Tinával kellett volna ,,harcolnom" ha én nem úgy döntök, hogy inkább csak megharapom. Cipora, igen így hívják a nőt. Az a döntés elé állított, hogy vagy megharapom és akkor egy halálos mérget kap el, vagy azonnal megölöm. Persze, hogy az elsőt választottam bár szívem szerint egyiket sem tettem volna meg. Azért is az első inkább, mert a húgom kinyírt volna ha a mostani egyik legjobb barátnőjét elintézem, de ha nem ő nyírt volna ki akkor a lelkiismeretem, az a hatalmas bűntudat amit akkor éreztem volna ha megöltem volna a számomra az egyik fontos embert az életemben. Mondjuk így is mardosott a lelkiismeret az miatt, hogy megharaptam amit persze a tettem is igazolnak. Most nehogy azt hidd, hogy egy ilyen kis nyápic hülyegyerek vagyok! Sose szoktam ilyen lenni!!! Ez nem is tudom, hogy lehetett, voltak már durvább dolgok is az életemben. Most meg már majdnem szívrohamot kaptam amikor visszaváltoztam és megláttam a lábát. Tinának nagyon hálás vagyok, mert amióta ez megtörtént azóta vannak olyan percek amikor a magam ura vagyok. Ami rendkívül fel tudd dobni. Nem kell annak a kis ribilliónak minden mondatára ugranom. Ugyanakkor nagyon furcsa érzés azt teljesítem amit mond mintha robot lennék és egy influenzám lenne és nem hagyna nyugodni. Mindig van ami mintha belülről gátolna abban, hogy ezt ne tegyem meg, de a látszatot fent kell tartani valahogy.......
•Tina Jones•
A nagy tanácskozás közben nem is figyeltünk fel arra, hogy valaki közeledik felénk csak akkor érzékeltük jelenlétét amikor már ott volt előttünk. Ach odasétált a cellám elé és legugolt hozzám.
-Szia Tina! Hálás vagyok azért amit tettél velem miattad.... néha tudok önmagam lenni és nem kell egy robotként viselkednem. Ugyanakkor elmondhatatlanul sajnálom amit veled tettem, de tudd, hogy nem volt más választásom.
Ez meg mi a franc?! Honnan tudja egyáltalán a nevem? Eddig sose szólított így! Csak néztem rá döbbenten és nagy nehezen ki tudtam bökni egy kérdést:
-Dee, hoggy lettél ön-magad?-kérdzetem makkogva.
Erre ugyan már nem kaptam választ, mert az az elmebeteg állat jött be.
-Ohh Achilles téged kerestelek. Elmondtad már nekik mi lesz a holnapi program?
-Most akartam.
Kihúzta magát, állkapcsát megfeszítette ahogy ránézett a nőre. Kezein csak úgy kidudorodtak az erek a visszafojtott harag miatt. Idáig eléreztem a belőle áradó dühöt.
-Akkor gyerünk, nem érünk rá egész nap!
-Holnap Tina tesztelik nálad, hogy egy hétköznapi és egy harci szituációban milyenek a képességeid.-mondta mint egy időzített gépezet.
Ez a kijelentés után köpni-nyelni nem tudtam. Hogy mi van!?
-Gyere Achilles sok dolgunk van még!-kiabálta a nő már az ajtóból.
Ach bűnbánóan rám nézett majd elmorgott egy ,,sajnálom"-ot és ő is eltünt a szemünk elől. Fogalmam sincs, hogy hová tűnhetett az előbbi haragja lehet valamikor amikor nem figyeltünk rá, csöndben szétvert valamit. Mondjuk ezt erősen kétlem..

~Másnap~
Komolyan mikor találunk ki végre egy normális tervet. Nem akarok itt megöregedni. Eddigi legjobb tervünk az az volt, hogy amikor (most figyelj) kimentünk orvosi vizsgálatra akkor majd kiszökünk. Beszarás és ez nem kudarcba fulladt azért, mert odafele úton eleve értelmetlen lett volna, mert ugye azt se tudtuk hol vagyunk, visszafele úton azt hiszem már mondanom se kell miért. Azt hiszem csak egy icipicit van elegem ebből a helyből meg abból a nőből jah meg persze a kis csatlósaiból is. Ezalatt a tűvel hadonászó orvost és a kicsit erőszakos bácsikát értem akik nagyon szeretnek másnak fájdalmat okozni. A bácsi komoly mosolygott amikor úgy megszorongatta a karom a kicipilésemkor, hogy belilult. Legalább megtudom milyen egy elmegyógyintézet. Ezzel a nővel főleg ő legrosszabb mind közül......