UNSTOPPABLE |Befejezett|

7• V e n d é g e k

-Los Angelesbe....
-Ez nem lehet igaz..
-Pedig az aranyom, hidd el. Na de nekem lépnem kell, megyünk az erdőbe vadászni és készülődnöm kell.
-Rendben szia. Köszi a segítséget.
-Szia.
Visszadugtam a fülembe a fülest és bekapcsoltam a ,,Miracle" című dalt. Ami pont ment a mostani hangulatomhoz. Az utcánkban jártam amikor már az izzadság patakokban folyt rólam és a felhajtónkon megláttam egy idegen Audit.
Beléptem a házba, majd bementem a konyhába szólni Alexnek, hogy elmegyek lezuhanyozni. A konyhába beérve megláttam egy idegen fiút, aki az érkezésemre felém kapta tekintetét. Naaa nem....
-Te??-kérdeztük egyszerre.
-Te, hogy kerülsz ide?
-Ugyanezt kérdezhetném tőled is.-mosolygot rám. Ohhh, hogy mosna be neki egyet valaki és letörölné azt az idióta vigyorát.
Ekkor jött be a szobába egy lány és egy fiú, akik mögött Alex állt meg.
-Látom futni voltál Tina.
-Tina.-ejtette ki a nevem az a hülye gyerek a mosogatónál.
Én erre egy gyilkos pillantást vetettem rá, mire ő mintha mit sem csinált volna belekortyolt a vizébe.
-Igen, de ha most megbocsájtottok muszáj elmennem lezuhanyozni.
-Várj Tina én Amy vagyok.-nyújtotta felém a kezét az egyetlen lány.
-Én pedig Ryan.-mosolygot a másik fiú.
-Én pedig a jóképű motoros Achilles. Szolgálatára hölgyem.-hajolt meg.
Komolyan mint az oviban. Én csak sóhajtottam egyet. Achilles vagy ki a szösz pedig lepacsizott a fiúkkal. Nagyot csalódtam benned Alex.
-Akkor én most elmegyek,de rögtön jövök.
-Haggyad úgy is ráérünk.-legyintett Achilles.
Inkább szó nélkül hagytam és felmentem az emeletre. Gyors zuhanyzás után felfrissülve mentem vissza hozzájuk.
-Alex kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Hármuk közül melyikük kérdezett meg téged?-néztem rájuk, mire Ach felemelte a kezét.
-Én voltam az a neves ember, de miért?
-Csak kíváncsi voltam ki volt az a tudatlan.
-Ohh most sértegetni akarsz?-kérdezte felvont szemöldökkel és egy gúnyos mosollyal.
-Miért ha igen?-szálltam be én is a játékba.
-Akkor kislány ezt nagyon megszívtad.
-Nem vagyok kislány.-nyújtottam rá a nyelvem.
-Ez a tetted is ezt bizonyítja.-most ő nyújtotta rám a nyelvét.
-Na jó fejezzétek be ezt a hülyeséget.-szólt ránk Alex.
-Alex.
-Igen?
-Bemutattad már őket Majának?
-Nem, mert eddig még aludt.
-Oké, akkor megyek megnézem, hogy hogy van.
Felmentem Majához aki most ébredezet.
-Szia te álomszuszék!-nevettem rajta.
-Csövi.
-Hogy vagy?-ültem le mellé az ágyra.
-Egész jól.
-Na hadd nézzem meg a kötést.
A fásli nem volt annyira véres mint tegnap, de egy kicsi volt rajta.
-Ha lefürödtél, átcserélem.
-Köszönöm.
-Nincs mit.
-De Tina, állandóan cseréled a kötésemet és hozol nekem kaját nehogy éhen haljak.
-Apropó a reggeli nem sokára tálalva lesz..
-Tina, megkérhetlek valamire?
-Persze, mit szeretnél?
-Segítesz lemenni a lépcsőn?
-De nem szabad még felkelned!
-Kérlek, én nem bírom így tovább. Már unalmamba is alszok. Kérlek!-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Oké meggyőztél.-mosolyodtam el. -De a feltétel az, hogy leülsz a kanapéra és  ott maradsz ha valami kell szólsz. A lépcsőn pedig óvatosan és lassan megyünk.
-Rendben. Mehetünk?
-Gyere. Segítek felállni.
Lassan elindultunk a lépcső felé. Fokonként megálltunk kifújni a levegőt és ellenőrizni, hogy nem szakadt e fel a seb. Fő az elővigyázatosság..
Mire végre leértünk már csak a nappaliig kellett elsétálni. A szobában még mindenki a kanapén ült, majd Alex felkapta a fejét.
-Maja neked még ágyban lenne a helyed. Tina te meg miért engedted meg neki, hogy lejöjjön??
-Nyugi Alex én kértem rá, már halálra untam magam ott.
Ekkor nézett csak körbe Maja, majd észrevette a vendégeket.
-Ohh sziasztok.
-Sziaa- ugrott mellénk Amy.- Amy Woods vagyok.-mosolygot Majára kedvesen.
-Ryan White.
-Achilles.-mondta az utolsó is ki a nevét.
-Nálam bezzeg senki nem mondta az egész nevét. -duzzogtam.
A szobába mindenki elkezdett nevetni csak Achilles nem. Ő csak ott intézet valamit a telefonján.
-Hát szerintem reggelizünk.-mondta ki a varázsszót Lex.
Majával egyszerre csillant fel a szemünk.
-Oda még oda mehetek Tina?-kérdezte vigyorogva Maja.
-Most az egyszer igen.
-Nagyon kedves vagy.-nézet rám csúnyán.
-Igazán nincs mit.
Leültünk az asztalhoz és elfogasztottuk reggelinket. Alex közben kitálalta jövőbeli terveit. Én pedig végig magamba szomorkodtam. Eszembe jutott nem régi látogatásom. Hogy költözhetett el egy szó nélkül? Miért ilyen messzire? ....