Ám útközben hallottam, hogy követ és nagyokat fújtatva gyűl benne a harag. A matt fekete Roverhez érve betettem a hátsó ülésre, Maját és készültem beszállni mellé amikor egy kéz lerántott a földre.
-Hogy képzeled, hogy lelöksz a porba te kis.....!!!-ordít az arcomba.
Hátam a talajon belecsapódott egy nagy kőbe, arcomat, hajamat, ruhámat meg ellepte a homok. Ami az esés következtében a talajról az ég felé kezdett szállni, de rajtam megállapodott.
Szafira rám ült és elkezdte püfölni az arcomat, én lefogtam a kezét de akkor oldalba térdelt. Fájdalmamba elengedtem a kezét és ő ütések sorozatát adta nekem cserébe. Nem hagytam magam és én is visszaadtam neki pár ütést amikor jött Adam és Tom. Adam leszedte rólam Szafirát engem meg Carlos felhúzott magához.
-Jól vagy?-kérdezte tőlem Carlos.
-Aha.-mondtam neki,de közben gyilkos tekintetem nem vettem le Szafiráról.
-Héy nyugi.-mondta és átkarolta a vállam.
-Menjünk vigyük el Maját.
Amilyen gyorsan csak tudtunk amíg Adam és Szafira beszéltek mi eliszkoltunk. Ők már csak a Rover indulására lettek figyelmesek. Mi pedig siettünk az egyik ismerősünkhöz. Aki egy állatorvos eleve, de nekünk is nagyon sokat tud segíteni. Bevittük hozzá a lányt.Miután ellátta a sebeit, azt mondta, hogy kötelező ágyban maradnia két napig és, hogy utána se erőltesse még meg egy ideig a sportot, mert könnyen felszakadhat a seb. Megköszöntük neki majd, a házunk felé tartottunk. Én megint hátul ültem, hogy vigyázzak rá, mert azért mégsem köthetem be biztonsági övvel. Odaértünk nagy nehézségek árán, alig, hogy beértünk két haragos tekintettel találtuk szembe magunkat. Carlos vitte most Maját és ahogy bejött az ajtón annyira koncentrált arra,hogy ne ejtse le a lányt, hogy észre se vette Adamékat. Amíg a fiú nem köhögött egyett amire Carlos érdeklődve fordult meg.
-Szeretnék valamit tisztázni veltek.-kezdte el beszédjét az alfa.-Nem akarom többet azt látni, hogy valaki a barátnőmet püföli! Remélem világos voltam mindenki számára.-nézett ezúttal rám.
A reakcióm egy szemöldök megemélnél megragadt. Nem fogom annyiban hagyni a dolgot, ez volt az elhatározásom. Megmondom neki az igazat leszarom ha nem érdekli, legalább Carlos és én is tudjuk mi az igaz.
-Én is szeretnék valamit tisztázni.-néztem Adamre aki épp indulni készült volna. -Nem én kezdtem el az egészet és ha te sem tetted volna azt amit akkor most nem tartanánk itt. Ne engem hibáztass azért, mert ilyen agyhalottak vagytok. Ki az a normális lény aki képes lenne kitolni egy olyan emberrel aki egy sérültet segít?? Szerintem Szafirán kívül senki nincs olyan! Te meg, hogy behúzod magad elé, hogy védd magad, és te nevezed magad alfának?..
-Na ide figyelj-jött közelebb hozzám a srác- nekem te ne mond meg, hogy ki milyen te sem vagy ám olyan szent mit ahogy azt hiszed.-bök rám az ujjával. -Azt hiszed Alex csak azért hagyott itt, mert nem mert elvinni téged? Mert egyáltalán nem, nem akarta, hogy állandóan a nyakán lógj szabadságot akart tőled és a nagy képedtől!
-Te beszélsz nekem nagy képről? Te aki istenitíti magát közbe nem is törődik a falkájával.
Veszekedésünk közben Carlos felvitte Maját a szobájába pihenni.
Én pedig folytattam amit elkezdtem... .
ESTÁS LEYENDO
UNSTOPPABLE |Befejezett|
Hombres Lobo❛❛Egy farkas valódi ereje nem a fogaiban, sebességében vagy képességében rejlik, hanem a falkáéban.❜❜ -Akár az életem árán is megvédenélek.-két kezébe fogta az arcom és folytatta - Tudom, hogy nem voltam itt mindig neked és sajnos ezen nem tudok vál...