UNSTOPPABLE |Befejezett|

5• E n n y i v o l t

Én pedig folytattam amit elkezdtem...
-Képzeld igen is, hogy törődök velük.-mondta felháborodva Adam.
-Ohh én azt elképzelni se tudom. Szerinted az törődés, hogy olyan helyre viszed őket ahol tuti, hogy valaki meg fog sérülni?
-Idefigyel, te kis nagy szájú liba.-jött oda Szafira is.- Szerintem nem te vagy itt az alfa nem neked kell gondoskodnod a falkáról.
-Azta de okos vagy. Örülök, hogy leesett, hogy nem én vagyok az alfa. -mosolyogtam rá gúnyosan.
Adam megrázta a fejét mint aki feladja. Szafira pedig úgy nézett rám mint aki megakarna ölni. Nem tudod kivel kezdtél ki.
Én itt lezártnak tekintettem a beszélgetést, így elindultam megnézni hogy van Maja. Amíg oda nem értem egy mondat cikázott a fejembe.
Nem akarta, hogy állandóan a nyakán lógj szabadságot akart tőled és a nagy képedtől!
És ha tényleg igaza van Adamnek? Ha Alex csak kitalált valamit, hogy szabaduljon tőlem?
Beléptem a szobába egy szép fekete-fehér farkas nagyokat szuszogva aludt az ágyán. Össze volt gubózva és az oldala be volt fáslizva. Gondoltam nem fogok tovább zavarni elmentem Carloshoz.
Carlos szobája az enyémmel szembe volt, és neki a szobatársa egy másik srác volt, asszem valami James a neve. Carli egyedül ült az ágyán és éppen valamit nagyon olvasott a laptopján. A nyitott ajtón kopogtam egyet mire rám emelte kék szemeit.
-Hát te? Túlélted a vitát?-kérdezte mosolyogva.
-Ne is beszéljünk róla..
-Mi a baj?-kérdezte aggódva.
-Adam mondott valamit ami....
-Figyelj Adam mindig hazudik bármit mondd sose higgy neki.
-De azt se tudod mit mondott-nevettem ki.
-Nem baj akkor is tudhatom, hogy hazudik nem?
-Ahhh hihetetlen vagy.-sóhajtottam egyet fel.
-Én már csak ilyen vagyok.-kacsintot rám.
-Szemrángásod van? Hívjam az állatorvost Carli?
Erre csak fogta magát és összekócolta a hajam. Majd amikor végzett megfenyegetett:
-Ha mégegyszer megbántasz az ujjam elintézi az oldalad, de úgy, hogy a szemed sem marad szárazon.
Én csak értetlenül néztem rá, hogy ez most mi akar lenni. De a kíváncsiságom nyert.
-Hallod kérdezhetek valamit?-válltottam komoly hangnemre.
-Persze.
-Kaptál veszettség elleni oltást az orvostól?-nevettem rá.
Erre elkezdte csikizni az oldalam és én pedig ficánkoltam, hogy ne érjen el, de mégis sikerült neki.
-Én figyelmeztettelek.
Addig csikizet még a könnyem is ki nem csordult és ki nem mondtam, hogy feladom.
-Csak akkor hagyom abba ha megígéred, hogy nem bántasz meg többé.
-Ígérem Carli.-mondtam nevetve.

~Másnap reggel~
Carlosnál maradtam addig amíg a szobatársa meg nem jött. Azután mentem a saját szobámba ahol egyedül voltam, mert nincs itt a szobatársam, mert ki tudja merre kóborol.
Reggel felkelés után, reggeliztem gyorsan aztán készítettem gofrit Majának. Felvittem neki szerencsére már ébren volt. Átváltott ember alakra és először félelmetes látvány tárult elém. A szemei beestek mert az éjszaka semmit sem aludt. Haja mint a szénaboglya, oldalán a kötést is cserélni kellene, mert már kezdi átitatni a vér. Szemei fájdalmat sugároztak. Letettem az éjjeli szekrényre a tányért ami tele volt frissen készített gofrikkal. Kihoztam a fürdőszobából a fáslit, majd gyors kézmosás után, leszedtem a régi kötést és vigyázva a sebre feltettem az újat.
-Kész is vagyunk! Csináltam neked reggelit. Jó étvágyat!-adtam oda neki a gofrit.
A fürdő kukájába kidobta az elhasznált fáslit és lemostam a kezemről vért ami a kötéstől lett olyan. Mire visszatértem a gofrik hült helyét sem találtam, Maja perceken belül elintézte őket. Döbbenten néztem rá, mire ő hangosan felnevetett. Ekkor az oldalához kapott mint akinek most esik le, hogy be van kötözve az oldala. Egy csúnya pillantással jutalmaztam rossz tettét. Egy kopogás szakította meg bájcsevejünket.
-Sziasztok!-dugta be a fejét Alex.
-Lex!-mentem oda hozzá és a nyakába vetettem magam. Ő pedig örömmel ölelt át.
-Annyira örülök, hogy újra látlak.
-Én is- válaszolta.-Mehetünk haza?
Hátra néztem szegény Majára.
-Csak is vele megyek el.-mutattam a mostmár mosolygó lányra.
-Felőlem rendben, de ezt Adammel is meg kell beszélned, meg persze ha ő is-mutat Majára -beleegyezik.
Hátra nézek a lány csak bólogat egyet. Én pedig elindulok beszélni Adammel.
...
-Vidd el magaddal nincs szükségem ilyen szerencsétlen farkasokra mint amilyenek ti vagytok!-mondta az ,,alfa".
-Okay akkor megyünk is, köszi.-próbáltam kedvesnek tünni, de nem nagyon sikeredett. A köszire olyan fintort vágtam, mint akivel egy három hete ki nem mosott zoknit szagoltattak volna meg és nekem elhihetitek olyan szagot ti soha nem akartok érezni.
~Gyors pakolás után~
Már indultunk volna el amikor megjelent Carlos.
-Carli.-öleltem magamhoz a fiút.
-Hát te hova mész?-kérdezte miközben visszaölelt.
-Haza.-néztem fel rá.
-Haza?-kérdezte szomorúan.
-Igeny de majd meglátogatlak.
-De akkor ki fog beolvasni Adamnek? Ki fog velem hülyéskedni? Egyáltalán hova mész?
-Héj nyugi, a város másik felén leszek.- nyugtattam meg.
-De nem itt.-mondta aranyosan.
Jobban magamhoz szorítottam őt, mire ő megszólalt:
-Te lettél a legjobb barátom, ebben a kicseszett falkában erre elmész.
-Carlos..
-Ne Tina menj csak nyugodtan, majd biztos beszélünk még.-mondta majd elfordult és elindult be.
Döbbenten néztem utána, mire Lex megfogta a karomat, én észhez tértem és beültem hátra Maja mellé. Ezek után elindultunk a régi házunkhoz........