UNSTOPPABLE |Befejezett|

25• B e f e j e z ő r é s z

Elhaladtunk három másik idegen mellett majd megérkeztünk a nappaliba ahol Alex és a vörös hajú lány csókolóztak???..........
A meglepődöttségtől Ach majdnem leejtett, de amikor magamhoz tértem egy kicsit belekapaszkodtam.
Alexék ekkor észrevettek minket.
Achnak mondtam h tegyen le amit ő meg is tett. Amint földet ért a lábam rohantam is fel az emeletre. Alex utánam indult, de Ach megállította.
-Haggyad most egyedül!
Hallottam, hogy Alex még vitatkozik vele, de aztán egy jó idő elteltével Achilles jött be a szobámba.
-Szia Tina zavarhatlak?
-Te mindig. - mosolyogtam rá.
Erre a fiú is elmosolyodott.
-Figyelj én megértem miért akadtál ki. Szerintem senki sem örülne egy ilyen dolognak emlékezetkiesés után.
-Lexxel mi csak barátok vagyunk, de nagyon rosszul esett, hogy nem mondta el.
-Ti csak barátok vagytok?-képedt el.
-Igen te kis butus. - mosolyogtam rá.
Acht mintha arcon csapta volna valaki. Arckifejezése láttán kezdtem kellemetlenül érezni magam és témát váltottam.
-Szerinted mikor térnek vissza az emlékeim?
A fiú vállát vont, majd gyönyörű szemeit rám szegezte.
-A doki nem mondott semmi segítő eszközt amivel ezt helyreállíthatnánk.
Felállt és a szobához tartozó mosdóba ment arcot mosni. Amint visszatért és mellém ült az ágyamra feltűnt egy seb a vállán.
-Ach.
-Mi az? - fordult felém.
-A válladdal mi történt?
-Hát ezt nehézkes lesz úgy elmondani, hogy nem emlékszel semmire....-vakarta meg a tarkóját. - Huu hát az erdőbe mentél futni, mert én egy kicsit kiakasztottalak és zenét hallgattál így nem hallottad, hogy valaki közeledik feléd...... - hozzáértem a vállán lévő kis horzsoláshoz amit a farkas gyógyulás sem tud eltűntettni.
Ekkor minden elsötétült előttem egy pillanatra, és eszembe jutottak az az napon történt események majd a többi emlékem is visszatért.
-Tina? Jól vagy? - fogott meg Ach és aggódóan kémlelt.
-Ach emlékszem arra az estére. - mondtam neki ledöbbenve. - Sőt mostmár a többi eseményre is....
Achilles annyira ledöbbent mint én sőt talán még jobban is. Alex és Maya akiknek elmondom ugyanezt a történetet és Lex a nyakamba ugrik sűrű bocsánat kérések mellett és amikor meghallja azt, hogy én megbocsájtok neki hálát ad az Istennek, hogy emlékszem mindenre és, hogy nem haragszom rá. Maya is bocsánatotkért azért, hogy nem mondta el, de ha még nem voltak biztosak magukba megértem miért nem akarták elmondani még. Feljöttek a többiek is akik úgyszintén a nyakamba ugrottak volt aki még sírt is mellette. Achilles meg csak ott ült és maga elé meredve próbálta feldolgozni az imént történt eseményeket. Asszem kicsit sok volt ez neki így egyszerre.
Miután a kedélyek csillapodtak, Ach is magáhoztért. Este Meg ünnepeltük azt, hogy végre emlékszem. Ezen a bulin vallotta be nekem Achilles, hogy a megismedkedésünk óta vonzza őt valami hozzám, és ez mindig csak egyre erősebb lett. Életem első normális csókja olyannal akit szeretek ezen az ünnepi bulin történt.
Éjflé után voltunk amikor Ach odafordult hozzám.
-Tina szeretnék kettesben beszélni veled.
-Akkor menjünk ki az udvarra.
Amint kiértünk Ach magához húzott és szorosan megölelt majd megcsókolt és azt mondta:
-Rég úgy gondolom, hogy mi ketten együtt megállíhatatlanok vagyunk.

XXX
,,The two of us together are UNSTOPPABLE"