UNSTOPPABLE |Befejezett|

17• E n e m y

Tináról meg még meg kell tudnunk mennyire erős, mert az első vizsgán átment, de van még hátra pár.......

~Másnap~
Megint arra keltem, hogy valaki a cellám felé közeledik. Felkeltem ,,ágyamról" és megnéztem ki közeledik. Egy ismeretlen férfi közeledett felém. Amikor odaért hozzám kizárta az ajtót, majd bejött értem és kiráncigált. Furcsálottam, hogy nem Ach jött értem, mert eddig csak ő hurcibált minket. Megakartam kérdezni az ismeretlent, hogy mi lett az elődjével, de szerintem nem sokára megfogom tudni... Szinte rohanva mentünk végig a folyóson, majd egy ajtó előtt minden előzmény nélül megállt. Én meg hát felkenődtem a hátára amire egy elég csúnya nézést kaptam tőle. Megfordult és gépelni kezdte a kódott a gépbe ami az ajtót nyitotta. Elmotyogtam egy elnézést közben, majd bementem utána a helyiségbe. Belépésem után az ajtó bezáródott. A férfi ment tovább én pedig serényen követtem őt, egy fehér szobába érkeztünk. Ahol egy tükör volt, olyan mint ami a rendőrségi kihallgatásokon szokott lenni. Amint betértem a csávó kiment, egyedül hagyva engem majd a múltkori orvos tért be kezében egy tűvel. Ha azt a szart megint belém szúrja én nem állok jót magamért... Gondolatmenetemet egy tű szúrás szakította meg. Olyan érzésem támadt mint amikor nagyon felidegesítenek és az egyik farkas ösztönöm arra készetet, hogy változzak át. Nem akartam ennek az érzésnek engedni így próbáltam magam lenyugtatni valamivel, ami ilyen helyen nem a legegyszerűbb. A dokim ekkorra már rég kiment, de éreztem, hogy valaki tartózkodik még ebben a helyiségben. Beleszimatoltam a levegőbe és finom menta illatot éreztem....Nem ez nem lehet... Ekkor egy hangos bemondó szólalt meg a fejem felett.

-Szervusz Tina! Szeretném neked bemutatni a mai ellenfeled, de értelmetlen lenne mivel ott van a hátad mögött szóval nem fecsérelném erre az időmet...Jah még miellőtt befejezném-ahjj bárcsak befejeznéd inkább..-szerintem jobban tennéd ha átváltanál farkas alakra. Ezt a te érdekedben mondom csak.

Engem meg egyáltalán nem érdekel ez a szarság csak ki akarok innen szabadítani mindenkit anélkül, hogy valakinek baja esne, de ez már most kudarcba fulladt. Mivel vagy én vagy az ellenfelem jobb esetben sérülten kerül ki innen. Megfordultam és egy fekete farkassal néztem szemet. Akinek sárgán villágítottak a szemei. Szagát felismertem de nem akartam elhinni, hogy ő az.

-Sok sikert mindkettőnek, győzzőn a jobbik!- mondta be megint abba a rohadt bemondóba.

Esküszöm lefogom onnan szedni és darabokra töröm, mert szét szakad a fülem ettől a szartól. Ha a másik szobában mondaná még azt is megérteném akkor minek ennek az idiótának hangos bemondó??! Ennél hülyébb libával komolyan még életemben nem találkoztam. Elmélkedésemet egy morgás szakította meg ami arra vezényelt, hogy nézzek rá. A visszafolytott idegességtől már remegtem de nem akartam megadni neki azt az örömöt, hogy lásson átválozni. A farkas elkezdett közeledni felém, vicsorítva, támadásra késszen. Hátráltam míg a hátam a falhoz nem csapódott. Az állat továbbra is közeledett felém. Én meg a sarokba lekuporodtam. Tudtam, hogy ha megtámad muszáj lesz átváltoznom de amikor közelebb jött és hirtelen megharapott kisebb félelem vette át a helyét a dühnek. Hiszen ha ő az akire én gondolok ő sosem tudna bántani hiszen egyszer már megmentett. Amikor újra meg akart támadni vicsorgása még mindig nem múlott el. Majd amikor elém ért szemebe nézett és hirtelen megtorpant. Hátrálni kezdett én meg csak akkor vettem észre, hogy könnyek száguldanak le az arcomon. A farkas nekiment a falnak majd zavarodott tekintettel nézett vissza rám. Szeméből eltünt a sárga szín és egy szürkéskék tekintett vette át a helyét majd átváltott emberi alakra.......