One Step from You

5. fejezet - Tragédiák

Pár napon keresztül nem történt semmi érdekfeszítő. Noah néha elment valamerre a haverjaival, de amikor otthon volt, az ideje nagy részét a szobájában töltötte. Péntek este azonban anya és Rick elmentek vacsorázni, mi pedig ketten maradtunk otthon. A nappaliban tévéztem, amikor lecsörtetett a lépcsőn. Magára dobta a dzsekijét és nagy lendülettel indult a bejárati ajtó felé, amikor észrevett és megtorpant.

- Elmegyek – jelentette ki.

- Oké – vontam vállat és a képernyőre meredtem.

- Nem akarsz jönni? – tette fel aztán a kérdést. Ránéztem és amikor láttam, hogy mosolyog, bólintottam.

- Éppenséggel nincs semmi érdemlegesebb dolgom.

- Akkor öltözz fel – bökött a pizsamanadrágomra és toppomra. Felpattantam és a szobám felé vettem az irányt, hogy felkapjak valamit. Eszembe jutott, hogy a kedvenc felsőm a fürdőben maradt, így egy szál melltartóban (és nadrágban) kimentem érte, hiszen azt gondoltam Noah majd odalent vár rám, de meglepett, ugyanis az emeletei folyosón várakozott. Megtorpantam és pár másodpercig zavartan néztünk egymásra, majd Noah féloldalasan elmosolyodott.

- Ömm.. – mondtam frappánsan, majd végre valahára megmozdultam és behúztam a seggem a fürdőbe. Nos, Noah meglátott melltartóban. Mi van ebben? Ugyan, semmi. Magamra kaptam a felsőm és visszatértem a folyosóra. Noah-ra sem nézve indultam le a lépcsőn, ő pedig utánam. Ahogy kiértünk a kertbe, elővett a zsebéből egy doboz cigarettát és rágyújtott. Összevontam a szemöldököm.

- Mi óta dohányzol?

- Elég rég óta – felelt, és kinyitotta előttem a kaput. Kiléptem az utcára és bevártam.

- Nem is tudtam.

- Sok minden van, amit még nem tudsz – vigyorgott önelégülten és felém nyújtotta a dobozt. – Kérsz?

- Végülis – vontam vállat és elvettem egy szálat. Ahogy az ajkaim közé helyeztem, odalépett hogy meggyújtsa. Keze súrolta az enyémet, illata pedig újra megcsapott. Aztán már vissza is hátrált. – Szóval, hova megyünk?

- Fogalmam sincs. Néha elmegyek sétálni csak úgy. De megsajnáltalak, szóval velem jöhetsz.

- Ha-ha. – Vágtam egy grimaszt. – Hidd el, jóval nagyobb társasági életet élek, mint te odabent, a szobádban.

- Nem tudhatod mi van a szobámban – vigyorgott önelégülten. – Lehet, hogy egy egész sztriptíz bárt rejtegetek odabent.

- Ez esetben el sem hiszem, hogy engem nem hívtál.

Hangosan felnevetett és beleszívott a cigibe.

- Gyere, menjünk le a tóhoz. Ilyenkor este már nincs itt senki.

Követtem őt az úton, közben mindketten elszívtuk a cigarettát. Lekanyarodtunk egy mellékutcán és végre odaértünk a tópartra. Ez a kis tó elég zsúfolt hely volt napközben, most azonban egy lélek sem volt jelen.

Noah leült egy kis padra, és én is követtem a példáját. Nem gondoltam volna, hogy aznap este egy fiúval fogok kettesben ülni a tóparton, a csillagos ég alatt. Persze Noah-t, amúgy sem szabadott volna férfiszámba vennem. Elvégre is ő az újdonsült bátyám. Mégis jólesett a közelsége.

- Remélem nem felejtetted el, hogy kedden lesz a meccsem – szólalt meg.

- Hogy is felejthetném el? – forgattam a szemem, fejben pedig feljegyeztem magamnak, nehogy kimenjen az eszemből.