One Step from You

Epilógus

- Na? – kérdezte Cathy izgatottan. Dean átkarolta őt, és lecsitította, de ő maga is várakozón pillantott felém. Újra a levélre pillantottam, majd Cathy-re, Dean-re, aztán tovább siklott a pillantásom és megállapodott Noah-n. A szemei csillogtak, és mindentudóan nézett rám. Mintha a lelkembe látna, mintha hallaná a gondolataimat. Csibészesen mosolygott rám, amitől a szívem is elállt. Újra a levélre néztem.

- Felvettek – kiáltottam fel ujjongva, mire mindhárman tapsban és éljenzésben törtek ki.

Egy év alatt sikerült megcsinálnom a portfóliómat, és mindent, ami csak a jelentkezéshez szükséges. Dave és a barátnője sokat segítettek nekem, így esélyem nyílt a felvételre. De a legtöbb segítséget mégis Cathy, Dean és Noah nyújtották a támogatásukkal és a folytonos nyaggatással.

Mindhárman körém sereglettek, majd megöleltek.

- Gratulálok! – mosolygott rám Cathy. Dean is átölelt és motyogott valamit, végül Noah is odalépett hozzám. Ölelés helyett felkapott és látványosan megcsókolt, de nem ám olyan kis kedvesen és visszafogottan. Nyelve a számba siklott, keze pedig a fenekemre tapadt.

Cathy öklendező hangot imitált, mire nevetve eltoltam magamtól Noah-t, na nem mintha bántam volna a közelségét.

- Büszke vagyok rád – mosolygott.

A lakásunkban voltunk, pontosan emiatt az alkalom miatt. Mindhárman velem akartak lenni, amikor kinyitom a levelemet, ennél hálásabb pedig nem is lehettem volna nekik.

Hétvégén ellátogattunk anyáékhoz. Anya és Rick már nagyon izgatottak voltak, vajon bekerülök-e az egyetemre, így egyértelműen rohantam hozzájuk, hogy elújságoljam.

Ahogy a verandára léptünk Noah-val kézenfogva, hirtelen déja vu érzés fogott el. Nem igazán tudtam miért, de nem is volt időm rájönni, mert Noah belépett az ajtón, maga után húzott, odabent pedig kész káosz uralkodott.

Hangosan szólt a zene, anya közben a turmixgéppel kontrázott rá, Rick a kanapén ült, mellette pedig egy göndör hajú kislány ült és teli torokkal üvöltött.

A húgom nem igazán volt az a csendes kisgyerek. Már elmúlt egy éves, de a sírás még mindennapos volt.

- Lyla, kérlek maradj csöndben – könyörgött Rick, de Lylát egyáltalán nem hatotta meg az apja kérése. Amikor Rick megpillantott minket, megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Emily! Segítenél?

Odasiettem, és az ölembe kaptam Lylát. Megölelgettem és próbáltam az ölemben ringatni. Pár perc múlva kezdett elcsendesedni, majd végre kinyitotta a szemét és megpillantott engem. Kis kezeivel megérintette az arcomat, és kissé megmarkolta az orromat, én pedig kedvesen eltoltam a kezét.

- Ezt a trükköt nekem is tanítsd meg – szólt Rick kimerülten.

- Csak nem szereti, ha nincs ölben tartva – mondtam. Az elmúlt egy év alatt szinte mindent megtanultam a gyereknevelésről, anyának köszönhetően. Sokat vigyáztam Lylára, néha még nálunk is aludt otthon.

Noah leült mellém a kanapéra

- Szia, Lyla – mosolygott a húgunkra. Lyla arca felderült. Valamiért nagyon szerette Noah hangját.

- Szia – kiáltotta boldogan, a kezével pedig integető – vagy inkább kalimpáló – mozdulatokat tett. Egyelőre ez volt az általa legtöbbször használt szó. Meg néhány egyszerű, mint az anya, apa, hami, kaka, játék, stb.