One Step from You

II./30. fejezet - Vége

A legtöbb cuccom már Noah lakásán van. Az utolsó dobozokat csomagoltam be az ágyamon üldögélve. Három hatalmas doboz tornyosodik mellettem, egy negyedikbe pedig a ruháim maradékát tömködtem. Mikor az utolsó ruhadarabot is belehelyeztem, becsuktam és leragasztottam.

Körbenéztem. A szoba teljesen üres volt. A polcok, az asztalom, minden. Egy pillanatra elszomorodtam, de aztán eszembe jutott, hogy hová is tartok, és azonnal elhessegettem a negatív gondolatokat.

A születésnapomat itthon ünnepeltük meg. Anya sütött tortát, aztán összeült a teljes család. Beleértve persze Noah-t is. Az óta már nem olyan kínos a helyzet. Rick és anya is kedvesen viselkednek Noah-val, bár még mindig furcsán néznek ránk, amikor mondjuk megfogjuk egymás kezét. De ettől függetlenül elfogadóak.

Örülök, hogy végre betöltöttem a tizennyolcat, nemcsak azért mert végre Noah-hoz költözöm, hanem mert megkönnyebbültem. Az az igazság, hogy a nagykorúság sok mindent megkönnyít, bár én egyáltalán nem érzem magam felnőttnek. És azzal is tisztában vagyok, hogy ugyanúgy mindenben szükségem lesz anyáék segítségére, ahogy eddig is. Egyelőre ők fognak támogatni anyagilag, hiszen még nem fogok dolgozni. A sulival sem tudom mi a helyzet, mert két tantárgyból is bukásra állok... Anya eléggé kiakadt. De még van egy hónapom javítani, és megígértem neki, hogy mindent megteszek. Talán most már végre nyugodtabb időszak következik az életemben.

Rick lépett be a szobámba, és szó nélkül levitte a dobozokat, én pedig követtem őt. Anya és Rick elhatározta, hogy a szobámból gyerekszoba lesz. Egy-két apró babaholmi már ott várakozott a folyosón.

- Indulsz? – kérdezte anya. Bólintottam.

- Igen. Este felhívlak, és hétvégén átjövök – ígértem, mert biztosra vettem, hogy lenyom egy beszédet arról, hogy vigyázzak magamra, meg hasonlók.

- Oké. Csak hiányozni fogsz – felelte, és szomorkásan elmosolyodott. – Tudod, a baba nem helyettesít ám téged. De jobb lesz így mindenkinek.

Szaporán bólogattam. Anya egészen elérzékenyült. Átöleltem gyorsan, mielőtt még sírni kezdett volna, vagy hasonló.

Majd végül elköszöntem tőle, és beszálltam a kocsimba.

Noah a lakás előtt várt rám, széles vigyorral az arcán. Ahogy leparkoltam, azonnal odaugrott, kinyitotta nekem az ajtót, majd amikor kiszálltam, azonnal a karjába kapott és megcsókolt.

- Már nem bírtam magammal – mosolygott.

- Látom – nevettem fel és újra megcsókoltam.

Felvittük a dobozokat, és letettük a nappali kellős közepén. Már épp kinyitottam volna, amikor Noah átölelt hátulról, a mellkasa a hátamhoz simult, karjával szorosan átfogott, a keze pedig a hasamra csúszott.

- Ráér később – súgta a fülembe.

- Mikor? Már este van – sóhajtottam.

- Nem lényeg. Holnap összepakolunk. Menjünk fürödni, aztán irány az ágy – súgta csábítóan.

- Jó – adtam meg magam mosolyogva.

Noah diadalittasan megindult a fürdőszobába, hogy vizet engedjen a kádba. Teleengedte forró vízzel és habfürdőt csinált. A lámpát lekapcsolta és csupán gyertyákkal világította körbe a fürdőt.

Mellé léptem, és lehúztam a pólóját. Nem ellenkezett, azonnal megszabadult tőle, aztán kérés nélkül ledobta a nadrágját és az alsógatyáját is.