One Step from You

II./28. fejezet - Amikor minden jóra fordul

Pár nappal később anyáék végre úgy döntöttek, hogy leülnek velem beszélgetni. De nem elégedtek meg ennyivel: Noah-t is áthívták, hogy jelen legyen az "ítélethozáskor". Ennek egyrészt örültem, mert nem voltam egyedül, másrészt pedig nem, mert nem akartam őt is belekeverni. Persze már így is belekeveredett a dologba, de jobb szerettem volna egyedül megoldani ezt az "apróságot".

- Emily... - kezdett bele Rick, rám nézve. - Először is sajnálom, hogy úgy beszéltem veled. Tudom, hogy nem kellett volna, de eléggé kiakadtam. Ettől függetlenül még mindig ugyanúgy érzek ezzel az egésszel kapcsolatban, de a hangnem valóban nem volt megfelelő.

Ezt követően Noah-hoz fordult.

- És Noah. - felsóhajtott, a szemében zavarodottság tükröződött fájdalommal vegyítve. - Soha nem akartalak elküldeni, de nem láttam jobb megoldást. Azt hittem ez az egyetlen lehetőség, amivel még talán éket tudnék verni közétek. Hát nem igazán jött össze, azt hiszem - próbált poénkodni, miközben a Noah-val összekulcsolt kezemre pillantott.

Ekkor anya lépett előre. Elég vicces jelenet volt, ahogy mi ketten a kanapén ülünk, ők pedig állva szónokolnak.

- Rick-kel megbeszéltük a dolgokat, és azt hiszem mindkettőnk nevében mondhatjuk, hogy rettenetesen csalódottak vagyunk. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet... - sóhajtotta. - De sokat gondolkoztunk, és nem hinném, hogy a legjobb megoldás megtiltani, hogy lássátok egymást. Nem akarjuk, hogy hazudozzatok, és azt sem, hogy ellenünk forduljatok. De azt meg kell értenetek mennyire súlyos ez a dolog: a közös testvéretek hamarosan megszületik. És erre nagyon sürgősen ki kell találnunk valami megoldást.

Anya zaklatott volt. Rick átölelte őt, ekkor pedig Noah felállt. Követtem a példáját.

- Én már kitaláltam - szólt. Fogalmam sem volt miről beszél. Rick-re nézett. - Lemondok erről az egészről. A testvéresdiről. Nem azért, mert nem érdekel, hanem mert csak egyikőnk maradhat a testvér szerepben, és egyértelműen Emilynek kell annak lennie. Szóval én csak eljátszom, hogy semmi közöm ehhez a családhoz, és így nem lesz semmi probléma. Ti pedig élhettek normális családként.

A hangja határozottan csengett, de én megremegtem az indulattól.

- Ez hülyeség - vágtam rá. - A hátralévő életedben hazugságban élnél? Ugyan már! Ha ez a gyerek felnő, akkor majd megérti, hogy mi Noah-val nem vagyunk testvérek. Nem kell ezt túlbonyolítani.

- Noah-val értek egyet - szólt közbe anya is. A szememet forgattam. - Később meg is tudhatja, de a gyerekem első tizenöt évét nem vagyok hajlandó beárnyékolni ilyesmikkel.

- Nem azt mondom, hogy megszakítok veletek minden kapcsolatot - magyarázta Noah legfőképpen Rick-re nézve -, csupán úgy adom majd elő magam, mint Emily barátja. Ennyi. Nincs ebben semmi ördöngősség.

- Nem tudom mit mondjak erre - felelte Rick.

- Apa... - szólt Noah újra. Még nem igazán hallottam Rick-et apának szólítania, legalábbis így szemtől szembe. - Most már itt az ideje, hogy boldog legyél. Én már felnőtt ember vagyok, tudok magamra vigyázni. Ez így lesz jó.

Közbevágtam.

- Mi lenne, ha egy kicsit bonyolítanánk a szituációt?

Mindenki kérdőn meredt rám, én meg felnevettem. El sem tudják képzelni mire gondoltam.

*****

Kétségtelenül sok volt Patrick számláján, az egyszer biztos. De a legnagyobb szüksége egy családra volt, semmi másra. Így amikor meghallotta a hírt, hogy Rick és anya hajlandóak megtűrni otthon, ráadásul mint a születendő gyermekük testvére... Azt hiszem teljesen kiakadt.