One Step from You

10. Fejezet - Otthon

Otthon voltam. 

Noah-val az óta nem találkoztam.

Délután volt és én a szobámban ültem, és ki sem mertem tenni onnan a lábam. 

Fogalmam sem volt mit kellene mondanom neki, vagy hogy ő mondani fog-e valamit. Vagy hogy egyáltalán történni fog-e most valami. Hiszen Noah-nak barátnője van, akit megcsalt velem. 

Talán Noah nem is emlékszik mi történt az előző este. 

Valójában nekem is kicsit homályosak az események, de a Noah-val töltött kis időre tökéletesen emlékszem. És mivel ő sem volt sokkal részegebb nálam, gyanítom ő is. Pedig talán egyszerűbb lenne, ha nem emlékezne. 

De végülis ő csókolt meg engem. Ő kezdte az egészet. Bár gondolom ez a barátnőjét nem fogja megnyugtatni, ha megtudja. 

Úgy döntöttem eleget kuksoltam a szobámban, ideje előbújnom. És azt is elhatároztam, hogy úgy teszek majd, mintha mi sem történt volna. A fejem egyébként is hasogatott mióta felkeltem (kb. dél óta) és egy kiadós fürdés sem ártott volna, így hát befeküdtem a kádba egy jó fél órára. 

Fürdés után lemerészkedtem a nappaliba.  Anya és Rick együtt tévéztek, ami szokatlan, ugyanis anya általában vagy a munkahelyén van, vagy itthon dolgozik. 

- Szia, Em - köszönt anyu.  - Milyen volt a buli?

Szuper. Smároltam Noah-val. Jó, nem?

- Elment.

- Remélem azért vigyázol magadra - tette hozzá Rick és igazi apai aggodalommal nézett rám, ami jól esett.

- Igen, persze. Noah is ott volt, egyébként - mondtam halkan.

- Tényleg? Nem is mondta, hogy oda megy. Noah már nem is nagyon mond semmit - legyintett Rick. 

- Jó volna néha beszélgetni vele - kezdett bele anya is. - Talán ide is hívhatnád - nézett rám.

- Áh.. Nem... Szerintem elég szarul van most. 

- Én jól vagyok - vágott közbe Noah, aki időközben megjelent a lépcsőn. - Inkább magad miatt kéne aggódnod - vigyorodott el. Mintha mi sem történt volna. Ez az én taktikám volt!

- Hogyhogy? - szólt közbe anya és előredőlt a kanapén, hogy jobban halljon.

- Semmi - legyintettem. - Csak viccel. Minden rendben volt.

Noah egy pohár gyümölcslét fogott a kezében és leült a fotelba. Melegítőt, és kinyúlt pólót viselt. Belekortyolt a pohárba, én pedig csak arra tudtam gondolni, hogy bárcsak pohár lehetnék.

Na jó, ez már beteges.

- Igazából lenne egy megbeszélnivalónk veletek - közölte Rick, és a távirányítóért nyúlt, majd kikapcsolta a tévét. Mivel nem volt más ülőalkalmatosság, a fotel karfájára támaszkodtam, amelyben Noah ült.

- Hallgatunk.

- Szóval, vettem Kate-nek egy kis ajándékot, mert hát annyit dolgozik...

- Inkább egy hatalmas ajándékot - vágott közbe anya, és Rickre mosolygott.

- Hát... Igen. Szeretnénk elutazni egy kis kikapcsolódásra, ha ti is beleegyeztek. De csak akkor, ha úgy gondoljátok, hogy meglesztek itthon egyedül. Tudom, hogy még furcsa nektek a helyzet, de csak 4 éjszakáról lenne szó. Aztán már jövünk is haza. Az ötödik nap reggelén már itthon leszünk valószínűleg. Aztán nyáron majd elmegyünk egy közös nyaralásra is. Mit szóltok hozzá?

Azt hiszem ez volt az első pillanat, hogy Noah és én egymás szemébe néztünk. Szerintem mindketten ugyanarra gondoltunk. Szülők nélkül négy napig? NANÁ!

- Szerintem abszolút mennetek kéne - bólogattam szaporán.

- Egyetértek. Végre valami jó ötlet - bólogatott Noah is, én meg oldalba böktem. Erre szúrosan meredt rám.

Anya szerencsére felnevetett.

- Látod? Mondtam, hogy örülni fognak neki. De előre leszögezzük: nincsenek bulik. Barátok átjöhetnek, de a maximum limit 5 személy egyszerre. 

- Jól van, anya - forgattam a szemem. Mintha bulit akarnánk rendezni itthon. Azok után amit tegnap láttam, soha. - Mikor mentek?

- Egy hét múlva. A jövőhetet még itthon töltjük, aztán hétfő reggel indulunk. 

Anya és Rick egymásra pillantottak, és lágyan elmosolyodtak. Látszott rajtuk, hogy boldogok és örülnek, hogy kettesben lehetnek kicsit. Meg is érdemelték, hiszen állandóan dolgoztak. 

- Azt hiszem mi megleszünk - bólintottam, majd várakozón Noah-ra néztem. - Ugye?

Ez a kérdés több dolgot is magába foglalt egyszerre. Tudtam, hogy nem fog szakítani Vanessával miattam. Tudtam, hogy ő is tisztában van azzal, hogy mostohatestvérekként nem lehet közöttünk semmi. Ugyanakkor már azt is tudtam, hogy ő is hasonlóképpen érzett mint én. És bár tilos volt éreznünk bármit is, ez valamennyire megnyugtatott. Ez a kérdés leginkább egy békejobb volt.

Noah lassan elmosolyodott, és bólintott.

- Minden rendben lesz.

Bár nem voltam kifejezetten boldog, mégis nyugodtnak éreztem magam. Ilyennek kellett volna lennünk. Egy boldog, kiegyensúlyozott család. Anya, Rick, én és a testvérem. Még akkor is ha a mostohatestvérem. Ha Noah helyett egy lány testvért kaptam volna, most pontosan ilyen lenne minden. És ez az a család, amire valóban vágytam. 

De nem tehettem arról, amit éreztem.

Aznap délután kitakarítottam a szobámat. Olyan nagytakarítást végeztem amit már rég óta nem. Kidobtam a régi ruháim, a régi holmijaim. Helyet szabadítottam fel a polcomon, arrébb toltam az ágyam, lecseréltem az ágyneműt, feldobtam pár képet a falra és úgy éreztem remek helyzetet teremtettem arra, hogy újrakezdjem a dolgokat Noah-val, elvégre ez nem mehet így tovább. 

Ki kell szeretnem belőle, de sürgősen.