One Step from You

7. Fejezet - Kilátástalanság

Noah mellett ébredni furcsa volt, de ugyanakkor csodálatos. Bár ezt még magamnak sem mertem bevallani. Szinte alig nyitottam ki a szemem, kattant a zár és Rick nyitott be.

- Emily? – kérdezte. Azonnal felültem és a szememet dörzsölgettem.

- Rick... Azt hiszem elaludtunk filmnézés közben.

Rick nyilvánvalóan nem gyanakodott semmire, csak megértően bólintott, tekintete pedig a kiütött fiára tévedt. Noah még kiterülve aludt.

- Keltsd fel. Elkéstek a suliból – utasított Rick, én pedig bólintottam. Miután becsukta az ajtót Noah felé fordultam. Megbökdöstem a vállát, majd egyre erőteljesebben lökdöstem.

- Noah! Kelj már fel – szóltam. Noah nyöszörögni kezdett és végre kinyitotta a szemét. Először nem értette a helyzetet, aztán láttam az arcán, ahogy megvilágosodik.

- Jó reggelt – nyöszörgött álmosan.

Miután biztosra vettem, hogy Noah nem alszik vissza, átsiettem a szobámba felöltözni és összekészülődni. 

Aztán a szokásos napi rutin, iskola, tanulás, leckeírás, és ismét eltelt egy napom. Délután anya és Rick szokás szerint még dolgoztak, Noah pedig a szobájában volt. Úgy döntöttem felhívom Jake-t.

- Szia! Emily vagyok. Áll még a randi-ajánlat? – kérdeztem.

- Áh, Emily. Tudtam, hogy meggondolod magad – nevetett a telefonba. – Persze! Bármikor.

- Most rögtön?

- Oké. Nálad, vagy nálam? – lelkesedett fel. Hallottam a hangján, hogy vigyorog.

- Jake, megbeszéltük. Nem fog semmi történni, szóval ne is reménykedj. Gyere át.

Valószínűleg a szívem mélyén valami olyasmi hátsószándék rejtőzött, hogy féltékennyé tegyem Noah-t. De ezt persze letagadtam volna.

Gyorsan átöltöztem, fésülködtem, fogat mostam és kezdtem valamit a fejemmel. Noah még mindig a szobájában volt, ami nem is zavart. Sőt, így jobban belegondolva, már megbántam, hogy idehívtam Jake-t és jobban örültem volna, ha Noah a szobájában is maradt volna. Persze az élet soha nem ilyen egyszerű, és vállalni kell a felelősséget a döntéseinkért.

Jake megérkezett. Ajtót nyitottam neki és újfent elhűltem a látványától. Csupa izom, szexi mosoly az ajkain, és csak és kizárólag miattam van itt. Mégis eszembe jutott Noah felsőteste és mosolya.

Gyorsan kivertem a fejemből és betessékeltem Jake-t.

- Kérsz valamit inni?

- Nem, kösz.

Hirtelen rosszul éreztem magam. Miért hívtam ide Jake-t? Egyáltalán nem érdekel. Már nem tartom annyira izgatónak mint a múltkori alkalommal. Csak Noah-ra gondoltam. Jake idióta vigyora egyre visszataszítóbbá vált számomra.

Nem értettem mi bajom, hiszen nem olyan rég még Jake-ről álmodoztam. De hirtelen csak arra tudtam gondolni mit csinálhat most Noah. Egyértelművé vált, hogy Jake csak azért van itt, hogy elterelje a figyelmemet a mostohabátyámról, de ez is kevésnek tűnt.

Jake felém lépett és odahajolt, hogy megcsókoljon. Meg kell ezt tennem. Meg kell csókolnom. Jake-re kell koncentrálnom.

Ajka az enyémhez ért, én pedig próbáltam visszacsókolni és lelkesnek tűnni, de egyszerűen nem ment.

- Minden rendben? - kérdezte kissé elbizonytalanodva. Szegény srácnak, teljesen össze fogom törni az önbizalmát. Hiszen egy ilyen kigyúrt, izmos, helyes, tökéletes srác áll itt előttem, én pedig még megcsókolni sem tudom normálisan.