One Step from You

II./22. fejezet - Fegyverszünet

Anya és Rick elmentek otthonról. Egész hétvégére eltűntek, ugyanis úgy gondolták, hogy hagynak minket, kölyköket hadd bulizzunk, hívjuk csak át pár barátunkat, stb. Rögeszméjükké vált, hogy össze kell minket boronálniuk, ugyanis jön a baba, minden megváltozik, és nekünk itt kell lennünk egymásnak, meg hasonló hülyeségek. Ez a lehető legförtelmesebb ötlet volt a világon, mégis hálás voltam, amiért végre eltűntek pár napra.

Egy wellness hotelbe mentek, nem olyan messze, így ők is és mi is egy kikapcsolódó hétvége elé néztünk. Legalább is ezt hittem.

Kezdetnek tehát szombaton összefutottam Cathy-vel. Elég régen beszélgettem vele, így jó érzés volt beülni egy kávézóba és semmiségekről cseverészni. Én egy nagy csésze capuccino-t szürcsöltem, előtte pedig egy óriás adag vanília fagylalt díszelgett. Öt perc múlva persze már nem díszelgett ott egy cseppnyi sem belőle. Hihetetlen, hogy legjobb barátnőm még télen is képes volt fagylalttal tömni magát.

- Dean-nel el akarunk utazni valahova. Talán a hegyekbe, nem tudom, de ránk férne egy kis pihenő – mesélte miközben lenyalogatta a kanaláról az utolsó folt fagyit is.

- Mi van vele? Egy ideje nem láttam.

- Jól van. Már nem igazán veszekszünk, tudod, kezd jobban lenni. És olyan büszke vagyok rá – mosolyodott el. – Szinte már egyáltalán nincs szüksége a... tudod mire.

Bólintottam. Egyértelműen tudtam miről beszél, ahogy azt is, hogy nyilvánosan ilyesmikről nem beszélhetünk. Dean „hobbija" nemcsak veszélyes, de illegális is.

- Ezt jó hallani. Valamikor találkozni akarok vele beszélgetni.

- Az jó lenne. Na és mi van veled? Meg Noah-val? Most éppen megint mosolyszünet van? – tette fel a kérdést, ami már kezdett kiborítani. Jó érzés volt valakinek beszélni a gondjaimról, de Noah-t mostanában inkább teljesen ignoráltam és próbáltam nem is gondolni rá.

- Ja – böktem ki frappánsan. Cathy sóhajtott és próbálta elkapni a tekintetemet.

- Tudom, hogy szeret téged. Dean-nel órákig képesek rólad beszélni – jelentette ki. Erre felkaptam a fejemet.

- Mi?

Cathy soha nem beszélt ilyesmikről. Már rég elfogadtam, hogy amit Dean elmond Cathy-nek, az köztük marad, nekem pedig nem adja tovább, annak ellenére sem, hogy legjobb barátok vagyunk. Tiszteltem a kapcsolatát Dean-nel, ezért meg is lepett, hogy most továbbadott valami információt.

- Amikor Noah Dean-nél van, csomót beszélnek rólad. Persze nem mondhatom el, hogy miről... Dean sem mond el nekem mindent. De tudom, hogy naphosszat ezt hallgatja. Noah ugyanúgy szenved, mint te. Szenvedhetnétek, mondjuk együtt is – vont vállat egyszerűen.

- Igazad van – suttogtam magam elé bámulva. – Sajnos nem rajtam múlik.

Ezzel pedig le is rendeztem a társalgást. Cathy érezte, hogy témát kell váltania, és én előszeretettel kezdtem beszélgetni vele a suliról, meg egyéb hülyeségekről.

Anyuék elég hirtelen léceltek le otthonról, így el kellett mennem bevásárolni – ugyanis a hűtő kongott az ürességtől. Kivételesen jó érzéssel töltött be a vásárolgatás, ahogy nyugodtan nézelődtem a sorok között és dobáltam be a finomabbnál finomabb édességeket a kosárba – csak anya meg ne lássa. Bár mire hazaérnek, már úgyse lesz belőle semmi...

Délután értem haza. Becipeltem a vásárolt ennivalót, az édességeket és a szatyor zöldséget, majd lepakoltam a konyhapultra. Ekkor vettem csak észre, hogy Noah a nappaliban ül, csak úgy, szótlanul.