One Step from You

17. fejezet - Újabb buli

A buli napján anya úgy tudta, hogy Cathy-nél alszom. Noah fedősztorija pedig a valóság volt, tehát ő buliba ment. Természetesen sem anya, sem Rick nem találta furcsának, hogy egyszerre tűnünk el otthonról. Szerencsére.

Az elmúlt egy hétben a dolgok fantasztikusan alakultak. A titkolózás már nem volt olyan nyomasztó, mondhatni belerázódtam. Nem éreztem már olyan bűntudatot miatta, kezdett a hétköznapom részévé válni. Cathy nagyon segítőkésznek bizonyult. Azt mondta bármikor mondhatom azt, hogy nála leszek, ha Noah-val elmegyek valahova.

Noah és én minden egyes nap sok időt töltöttünk együtt. Szerencsére legtöbbször előbb értünk haza, mint anyáék, így volt még pár óránk kettesben. De amikor már mindenki otthon volt, még olyankor is váltottunk pár lopott csókot és kacér pillantást. Éjszaka Noah mindig besurrant a szobába, hogy jó éjszakát kívánjon és elköszönjön. Nem mertünk együtt aludni, egyrészt a szüleink miatt, másrészt pedig saját magunk miatt. Szóval egyelőre ez az egyetlen dolog, ami hiányzott.

Mindent összevetve azonban csodásan megvoltunk együtt. Beszéltem neki arról, milyen nehéz mostanában a tanulásra koncentrálnom, hogy nem tudok elaludni; Noah pedig készségesen végighallgatott és próbált segíteni. Néha segített a matek házimban, és ő is kiöntötte a szívét az egyetemmel kapcsolatos gondjairól. Azt is megtudhattam, hogy mennyire szeretne dolgozni valahol, de még nem találta meg a tökéletes munkahelyet. És most, hogy együtt vagyunk, amúgy sem akarna dolgozni, mert akkor még kevesebb szülőmentes időnk maradna. Én pedig ennek valamiért örültem.

Igencsak izgultam amiatt, hogy Noah bemutat a régi barátainak, de ugyanakkor örültem is.

Ahogy odaértünk a helyszínre, több ember is azonnal odasietett Noah-hoz. Kissé kényelmetlenül éreztem magam eleinte, de Noah remekül feloldotta a hangulatot. Mindenkinek bemutatott, és úgy tűnt a haverjai valóban érdeklődve figyelnek engem. És mi tagadás, csodálatos érzés volt Noah oldalán, a barátnőjeként sétálni.

Hamarosan felbukkant az Adam nevű srác is, a házigazda. Alacsony, vékony fiú volt, viszont igencsak jóképű. Ahogy meglátta Noah-t vigyorogva közeledett, én pedig felöltöttem a legjobb műmosolyom.

- Haver, rég találkoztunk! – köszöntötte Adam Noah-t és átölelték egymást. Adam kezében egy pohár sör volt mellesleg, amivel majdnem leborított a nagy ölelkezés közepette.

Noah ekkor rám pillantott és közelebb húzott magához.

- Adam, ő a barátnőm, Emily – mondta mosolyogva. A szívem hatalmasat dobbant és az a műmosoly valódivá vált. Adam gyorsan végigmért, majd még szélesebben kezdett vigyorogni, és hirtelen engem is átölelt.

- Örülök, hogy végre összeszedtél egy normális lányt – köszöntött. Kedves. Elhúzódva, újra Noah-ra pillantott. – Jut eszembe, itt van valahol Vanessa is.

Ennyit a boldog pillanatról. Noah kissé feszengve bólintott, majd a dzsekijében kezdett kutakodni és előhúzott egy doboz cigarettát. Mostanában nem igazán láttam őt dohányozni.

- Ez remek – mormogta miközben a szájába vett egy szálat. Adam felé nyújtotta, de ő megrázta a fejét.

- Nem lehet, haver. Anyám nem örül neki – csóválta a fejét, és lehúzta a maradék sört. Mielőtt alkalmam nyílt volna megkérdezni, hogy az anyja hogy reagál arra, hogy bulit rendez, ahol mindenki holtrészegen fetreng, már el is tűnt.

Noah felé fordultam, aki még mindig a cigit szívta.

- Minden oké? – kérdeztem. Lassan bólintott és odahajolt, hogy megcsókolja a homlokomat.