Párválasztó a múltból

Anya

A várótermi összeomlásom után szerencsére megúsztam annyival, hogy egy orvos írt fel nekem nyugtatókat és szigorú pihenésre fogott. Na most, az a pihenés másból sem állt, mint folyamatos zokogásból, sikításból, és alvásból, amikor már teljesen kimerültem. Anya eredményei két nappal később jöttek meg, ami egy igazi örökkévalóságnak tűnt. Pedig állítólag meg is lett sürgetve a dolog...

Nem bírtam magammal, és a kifejezett tiltás ellenére beszöktem anyához. Jó, nem szöktem, mert nem, de akkor is. Amikor apa észrevett, kicsit kiakadt. Pláne, hogy a bátyám is velem volt, akinek elvileg otthon kellett volna tartania. 

- Christian, mit kerestek itt? - kérdezte tettetett nyugalommal.

- Ad rávilágított bizonyos dolgokra, és végül arra jutottunk, jogunk van itt lenni. Nem mellesleg, anyánkról van szó, aki mindig mindent megtett értünk, úgyhogy ez a legkevesebb - vont vállat a bátyám.

- Nem véletlenül kértelek titeket, hogy otthon várjátok az eredményeket - nézett a szemembe.

- Te is olyan jól tudod, mint én, ha nem jobban, hogy ez milyen mértékben érint engem is. Jogom van ott lenni és hallani minden szót.

- Tudom, hogy anyátokról van szó, de...

- Jézusom, te tényleg azt hiszed, Ad anya miatt ideges ennyire? - kérdezett közbe Chris, apa legnagyobb döbbenetére.

- Mi van?

- Persze, hogy izgul anyáért, és azt szeretné, hogy meggyógyuljon, de itt nem erről van szó. Csak és kizárólag. 

- Miről beszéltek?

- Apa, ami anyával történik, az nagy valószínűséggel meg fog történni velem is. Ugyanaz a génkészletünk, rémlik? Ha ő rákos lett, nekem is megvan rá az elég komoly esélyem.

- Én... sajnálom, erre nem is gondoltam - ölelt magához hirtelen. Hosszú idő óta ez volt az első fizikai kontaktus közte és köztem, és ez egy kicsit váratlanul ért. -Akkor, bejöttök?

- Naná - válaszoltam magabiztosan, de minden voltam, csak magabiztos nem. Remegtek a lábaim, izzadt a tenyerem, liftezett a gyomrom, és ki akartam hányni azt a reggelit is, amit meg sem ettem. Amikor anya észrevett, rögtön felderült az arca. Még mindig sápadt volt és gyenge, de egy halvány kis javulást láttam rajta.

- Ad! Chris! Nem számítottam rátok, gyerekek! - próbálta ülő helyzetbe tornázni magát.

- Maradj csak, anya! - nyomtunk neki egy-egy puszit, és leültünk az ágya mellé. - Hogy vagy?

- Jól vagyok - mosolyodott el, majd amikor meglátta a fejeinket, pontosított. - Jobban vagyok, na - forgatta a szemeit. 

- Mindjárt hihetőbben hangzik - simogatta meg a bátyám az ujjait.

- Látszik, hogy Styles vagy - öltött rá nyelvet anya, mire mindenki nevetni kezdett.

- Hé, eddig nem panaszkodtál a Styles vonásaik miatt! - háborodott fel apa játékosan.

- Vagy csak szelektív a hallásod, vagy csak szimplán nem érdekelt - mosolygott rá anya. Apa arca azonnal vidámabb lett, és látszott rajta, hogy őszintén szereti az ágyon fekvő nőt. 

- Ja, én is szeretlek - forgatta a szemeit.

- Tudom, és csak ezért visellek még el - kacsintott rá anya, majd felém fordult. - Hogy viseled? - kérdezte halkan.

- Pont úgy, ahogy látszik - válaszoltam a lehető legegyszerűbben. - Csak túl akarok lenni ezen az egészen, és végre boldognak lenni - tettem az állam a tenyerére.