Párválasztó a múltból

Freya & Jeremy

Öt nappal anya műtétje után valami olyan történt, ami teljesen összetört lelkileg. A mai napig nem értem, miért roppantott össze egy aprócska, természetes dolog, de az biztos, hogy annyira padlóra küldött, hogy... Nem vagyok rá büszke, de pszichiátriára kerültem. 

Aznap reggel úgy, mint a műtét óta mindig, együtt indultunk a kórházba, hogy meglátogassuk anyát. Noah volt az első, aki elkészült, és hangosan nyavalygott, hogy iparkodjunk már. Rosszul ébredtem, valami nem volt oké velem, de akkor még nem tudtam, micsoda. Anyához beérve kettesével látogattunk, és reménykedtünk, hogy valaki jó hírrel jön ki. A bátyám és én voltunk az utolsók. Anya állapota stagnált, és az orvosok szótlanok voltak. Már annyira kellett pisilnem, hogy kicsit korábban kijöttem, mint Chris.

- Vigyázz magadra, anya! - nyomtam neki egy puszit, majd a családom többi tagja mellett elhaladva egyenest a mosdóba mentem. Abban a szent pillanatban, hogy lehúztam a nadrágom, tudtam, hogy baj van. Véreztem, és egyszerűen képtelen voltam felfogni a dolgokat. A bugyim is olyan volt, és amint az agyam elkezdte feldolgozni a látottakat, rögtön az villant be, amikor elvesztettem a babámat. Azonnal a hasamhoz kaptam, és zokogásban törtem ki. A padlóra rogytam, és sírtam, sikítottam, mindent csináltam, csak gondolkodni nem gondolkodtam. Az egyik nővér meghallhatta a sikítozásom, mert kivágódott az ajtó, és egy orvossal az oldalán jött be. 

- Mi történt, kisasszony? - kérdezte a férfi, de annyira lesokkolt a lábam közül szivárgó vér látványa, hogy még szégyenlősnek is elfelejtettem lenni. Csak sikítoztam és keservesen zokogtam, meg sem mukkantam. - Hozzon egy hordágyat és készítsenek elő egy vizsgálót, azonnal! - utasította a nővért, aki pillanatokkal később már a kért ággyal és segítséggel tért vissza. Valahogy felimádkoztak a gurulós izére, levették rólam a véres ruháimat és betakartak egy kórházi lepedővel. Utólag is hála nekik, mert amint kitoltak a folyosóra, apa ás a tesóim is felfigyeltek a hangoskodásomra.

- Adriana, mi a baj? - sietett oda hozzám teljesen bepánikolva. Annyira magam alatt voltam, hogy még neki sem tudtam válaszolni, pedig szerettem volna megmondani neki, hogy jól vagyok. Testileg.

- Ismeri, uram? - kérdezte az orvos.

- Igen, ő a lányom. Mi történt vele? Miért van ennyire kibukva?

- Ezt nem tudom megmondani, uram, csak annyit mondhatok, hogy pár perce találtuk a női mosdó padlóján. Az alsó ruházata véres volt, de nem olyan nagy mértékben, szóval valószínűleg csak menstruál. 

- Édes Jézus! - kapott levegő után apa, mire a tesóim egy lépéssel közelebb jöttek.

- Van a havi vérzésnek bármiféle jelentősége...?  - puhatolózott az orvos.

- Igen, nagyon is sok. A húgom kicsit több, mint egy hónapja súlyos komplikációkkal kísért vetélésen esett át. Az akkori kezelőorvosa azt mondta, nincs rá reális esély, hogy valaha is anya legyen - közölte a fájó tényeket a bátyám, aminek hatásár csak még keservesebben kezdtem zokogni. Minden, ami akkor történt, és azóta kiderült, ott lebegett a fejem felett, és arra várt, hogy végre rám szakadhasson. 

- Értem. Nos, ez esetben egy gyors rutinvizsgálatot elvégzünk a hölgyön, aztán átszálltjuk őt a pszichiátriai osztályra, ahol az orvosok eldöntik, hogy milyen súlyú problémával is állunk szemben. 

- Pszichiátriára? Az én lányom nem bolond! - háborodott fel apa, és bár teljes mértékben egyetértettem vele, képtelen voltam ennek hangot adni. 

- Ebben biztos vagyok, uram, de nem az én kompetenciám megítélni, hogy ilyen történések után mi a jó a lányának. A pszichiáterek majd felállítanak egy diagnózist, de az is lehet, hogy csak pszichológushoz fogják küldeni. Ez már csak rajtuk múlik. Most azonban, ha megbocsátanak, akkor megvizsgálom a hölgyet, és adok neki egy kis nyugtatót, mert ha így folytatja, annak nem lesz jó vége - intett a nővérkének, aki a segítséggel együtt egy vizsgálóba tolt. Nem sokkal később csukódott az ajtó az orvos mögött, és utasítások záporoztak a szobában. Hirtelen egy tű fúródott a könyökhajlatomba, és alig két perccel később már erőm sem volt sírni. A könnyeim továbbra is patakzottak, de a testem szinte már semmire sem reagált. Nem sokkal később elaludtam a belém nyomott gyógyszerektől. Nyugtalan és éber álmom volt.