Párválasztó a múltból

Új szobatárs

A katasztrofális hétkezdés után annyira nem volt vészes a hetem. Kedden még alig voltam magamnál a kimerültség és a nyugtató miatt, szerdán már hasonlítottam önmagamra, csütörtökön 75%-on működtem, péntekre pedig minden olyan volt, mint egy hete. Minden, kivéve azt, hogy ismét rohamoktól kellett rettegnem minden másodpercben. Bár azóta nem találkoztam Jonathannal, az még nem jelentette azt, hogy többet nem is fogok. Pláne, hogy azt mondta, egy egész félévet fog itt tölteni Oxfordban. 

- Mit csinálsz ma? - érdeklődik Bev kótyagosan, miközben a kávéját kevergeti. Igen, ő tipikusan az az ember, akiben amíg nincs benne legalább egy kávé, használhatatlan. 

- Be kell ugranom a kampuszra és a könyvtárba is. Ti itthon lesztek?

- Aha, és mivel nincs óránk, valószínűleg csak olvasunk és filmezünk egész nap - állítja, mire Lissa mondhatni hevesen bólogat. Pont annyira hevesen, mint ahogy egy lajhár tenné.

- Hmm, ez jól hangzik, viszont mit fogtok enni, lustaságok? Mivel a hűtő és a fagyasztó teljesen üres, a szekrényekben pedig még alig van valami. 

- Rendelünk valamit? - kérdezik kórusban, nagyon is reménykedően. 

- Utáljátok a rendelhető kajákat a környékről.

- Viszont a te főztödet szeretjük - kacsint rám Bev a kávésbögréje felett.

- Magyarán még menjek el bevásárolni is, és még főzzek is nektek? - kérdezem felvont szemöldökkel. - Mi vagyok én, házvezetőnő vagy mi?

- Nem, a legjobb barinőnk, akinek jogsija és kocsija is van - pillant rám bárminemű bűntudat nélkül Lissa. 

- Rendben, legyen. De mire hazajövök, kitakarítotok - ajánlok üzletet. - És ha kérem, segítetek a főzésnél.

- Te mindig olyan keményen alkuszol - szörnyülködik Bev, ám végül beleegyeznek a feltételeimbe. 

- Helyes - iszom meg az utolsó korty kakaóm. Kiöblítem a poharat és beteszem a mosogatógépbe, majd elindulok öltözni.

- Hé, bevetted a bogyód? - szól utánam Lissa. Mióta beszéltek a dokival, minden reggel és este megkérdezik ezt, és tudom, hogy éjjel is bejönnek a szobámba ellenőrizni. Valamelyik éjjel épp pisilés után akartam visszaaludni, amikor beosont Beverly. Amint mindent rendben talált, már ment is vissza szunyálni. 

- Persze, hogy bevettem a bogyóm, anyuci  - kiáltok vissza neki szemforgatva. Gyorsan megmosom a fogam, megcsinálom a hajam, felöltözök, majd megölelgetem Freyát, elköszönök a lányoktól, és már indulok is a dolgomra. Elmúlt kilenc, úgyhogy ideje belehúznom, hogy mindennel végezzek időben. 

A könyvtárba lépve köszönök a hölgyeknek, majd a genetika rész felé veszem az irányt, hogy megkeressek pár könyvet, amik kellhetnek a félévben. Bár az egyetem területére elvileg mindenhová magammal vihetem Freyát, a könyvtárban annyira nem látják őt szívesen, mert volt egy kis gondunk még elsőben. Az egyik kihelyezett kanapészerűségen olvastam, Freya pedig mellettem feküdt. Amint végeztem, indultunk is kifelé, ám az egyik könyvtáros elkapott, hogy mekkora mocskot hagytam magam mögött. Nem értettem mire céloz, mire közölte velem, hogy az egész kanapé tiszta szőr. Igen, ha Freya egyszer vedlik, akkor minden olyan körülötte. Tavaly a lányok majd megőrültek tőle, hogy elég volt csak elmenniük a kutyus mellett, máris szőrös volt minden ruhanemű rajtuk. Két vagy három hónapig ment így, aztán beletörődtek, és nem hisztiztek tovább. Bár azt  is hozzá kell tenni a dolgokhoz, hogy hetente háromszor porszívóztak és minden lehetőséget kihasználtak arra, hogy Freyát megszabadítsák a felesleges szőreitől. Ezen az emléken mosolyogva gyűjtögetem össze a szakirodalmakat, majd megyek a pulthoz, hogy meghosszabbítsam az olvasójegyem és kivegyem a könyveket. Már majdnem végzek, amikor nyílik az ajtó, és Bianchi professzor libben be. A hölgyek hatalmas mosollyal az arcukon üdvözlik a férfit, aki szinte ügyet sem vet rájuk.