Párválasztó a múltból

Nyolc nap

Jeremy elment, és nekem sikerült valahogy összekaparnom magam a lányok segítségével. Minden létező és ismert energiatartalékom ráment, de helyrepofoztam magam. Hétfőn ugyan még árnyéka voltam önmagamnak, de kedden reggel már senki nem mondta volna meg, mint mentem keresztül. Mert ugye mindenkinek más és más a személyes pokla.

A napok viszonylag könnyen elteltek, de az éjszakák rosszabbak voltak minden rémálomnál. Így aztán pénteken este, mivel már nem tudtam mit csinálni magammal és a kómámmal, alaposan becsiccsentettem. Aminek a hatását ma reggel mindennél pusztítóbban érzek is. Már háromszor voltam a fürdőben, kiadtam magamból mindent, és már kezdem embernek érezni magamat. Kicsoszogok a konyhába, ahol csak annyi erő van, hogy a kávéfőzőt elindítsam és lehuppanjak a székre. Mire lefő, a lányok is megjelennek.

- Hogy vagy ma reggel Részegeske? - érdeklődik Bev jól mulatva, ám az én fülemnek kicsit hangosan.

- Ahh, jól leszek, csak ne kiabálj, kérlek - húzom fel mindkét vállam.

- Muszáj volt ennyire berúgnod, Ad? - kérdi Lissa valamivel halkabban.

- Nem, de így legalább végigaludtam egy éjszakát, ami nem igazán történt meg az utóbbi napokban - mutatok rá a tényre.

- Aggódunk érted, Ad - szólal meg Diana is, majd elém tesz egy bögre kávét. - Szerinte ennyire rossz állapotban még soha nem láttunk téged.

- Nincs semmi bajom. Azon kívül, hogy hagytam, hogy összetörjék a szívem - kortyolok lehunyt szemmel. - Tudjátok, hogy ennél milliószor rosszabból is kilábaltam már, csak kell egy kis idő. Már így is sokkal jobban vagyok, mint aznap voltam.

- Mikor Jeremy elment? Az egészen bizonyos.

- Figyelj, már csak két nap, és itt lesz veled újra. Addig simán kibírod nélküle - próbál vigasztalni Bev.

- Nem vagyok benne biztos, hogy visszajön egyáltalán - nézek rá a pohár pereme felett.

- Tessék? Miért? Mondott valamit?

- Nem, semmi konkrétat, de rossz előérzetem van, mióta kisétált a szobámból. Valami baj lesz, higgyetek nekem.

- Jól van, Pesszimista kisasszony, ok nélkül ne gondolj a legrosszabbra! Még a végén bevonzod!

- Ne csináljátok már ezt! Ne hitegessetek!

- Nem hitegetünk, így lesz minden, amikor hétfőn betoppan a lovagod - veregetnek hátba.

- Hanyagoljuk a témát végre, ha kérhetem - nyögök fel. - Van kedvetek este karaokézni?

- Hát...

- Tanulnunk kellene, és..

- Nem kéne megint annyit innod, Ad, és...

- Jól van, hölgyeim, elég volt! Egész héten szívtunk az egyetemen meg itthon is, erre amikor eljön a szombat este, és kiengedhetnénk a fáradt gőzt, ti inkább öreg nyugdíjas módjára otthon akartok dekkolni a szórakozás helyett. Mi van veletek?

- Mi csak féltünk téged, Ad. Ennyire még soha nem voltál... szétcsúszva - fogalmaz finoman Diana.

- Nem vagyok szétcsúszva, csak éppen... nem találom önmagam. Csak szeretném visszakapni azt a valakit, akivé lettem az elmúlt három évben. A karaoke kikapcsolna, és nem a következményeken gondolkodnék. Kérlek!

- Legyen, elmegyünk veled bulizni, de meg kell ígérned, hogy nem rúgsz be!

- De alkoholt azért ihatok, ugye?