A legenda egészen Árpád idejéig nyúlik vissza. A Táltosok olyan mágusok voltak, akik különleges ősi magyar erővel bírtak. Ahogy telt az idő, az emberek félni kezdtek az erejüktől, vadászni kezdtek rájuk. Ma már csak kettő maradt, apám és én.
A neve...
-Megérkeztem.-Mondtam a falu határán álló tábla láttán.
Elkezdtem sétálgatni az utcákban. Nem nagyon tudtam merre menjek, így a Dió-ér felé vettem az irányt. Itt minden tökéletesen olyan mint a látomásomban. Elkezdtem sétálgatni a parton és megtaláltam azt az utat ami visszavitt a faluba a víziómban, így elindultam rajta. A házak ismerősek, de a lényeget nem találom. A régi romos ház sehol sincs. Nem találom. Az utakon sétálgatva egyszer csak rossz előérzetem támadt. Hátra-hátra pillantgattam és észrevettem hogy mögöttem három feketébe öltözött alak sétál, a kezükben pálcával. Ezek valószínűleg halálfalók. Felkészültem. A pálcám a táskám mélyén fekszik és nem is tervezem elővenni. A fejemben tervet készítettek. Valószínű hirtelen támadással fognak készülni tehát az átok-térítés lesz a legmegfelelőbb védekezés, majd három (de ha kell több) egyszerű támadással lerendezem őket. Az elvárásaim bekövetkeztek. Egy pillanat múlva a középső sötét varázsló halálos átkot irányított felém, amit egy egyszerű karmozdulattal eltérítettem mintha csak egy labda lenne amit felém dobtak. Ez után a három halálfaló egyszerre dobálta rám az átkokat, nem volt időm támadni. Miközben mindet kivédtem, közel kerülve hozzájuk az egyiket kiütöttem egy jobbossal majd a középsőt egy rúgással. A harmadik viszont kitartóan repítette felém az átkokat. Távolabb lépett tőlem és nem is engedett a közelébe, úgy hogy a fizikai támadás helyett varázslatra kell hagyatkoznom. Aktiváltam a folyamatos pajzsot, majd elkezdtem erőt gyűjteni. A kezemben gömbalakba gyűlt az energia amit a halálfalóhoz "dobtam".
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amint a labda elérte a varázslót, ő és társai füstként oszlottak szét a levegőben. Te jó ég! Ezt én csináltam? Mögülem egy 30-as 40-es éveit taposó férfi lépett elő a házak rejtekéből. Zsinóros mente, bő nadrág...A látomásomban szereplő embert azonnal felismertem.
-Ki vagy te?-kérdezte.
-Bri...Erdei Boglárka.-Rutinból az angol nevem mondtam...még hozzá kell szoknom nekem is.
-Az apád Erdei Bence?
-Csak volt. Már meghalt.
-Gyere velem.-Nem szóltam semmit. Az ösztönöm azt súgta vele kell mennem, így vele mentem. Egy kis séta után elértük a romos házat, a falu címerével amit a látomásomban láttam.-Gyere be.-Az úr kinyitotta nekem az ajtót. A sötét fa ajtó a konyhára nyílt. A szoba közepén egy az ajtóhoz passzoló színű asztal állt négy székkel, körbe pedig konyha bútorok. kihúzta nekem az egyik széket-Ülj le. Főzök teát.-A férfi a teafőző körül kb. öt percig ügyködött mire sikerült elkezdeni melegíteni a vizet.-Tudod mi volt apád?
-Mire gondol?
-Tudod a Honfoglalás idejétől fogva az országban különleges varázserővel megáldott...
-Persze persze tudom a táltosok.-Szakítottam félbe a férfit és mondtam flegmán, mint aki már ezredszerre hallgatja végig a nagyi elveszett ablakba kitett almás pitéjének történetét.-Igen az apám táltos volt és én is az vagyok. De ezt valószínűleg már tudja. A kérdés az hogy ki maga és hogy kik voltak azok akikkel harcoltam.
